L. Ritók Nóra: Vissza a hatvanas évekre!
Vissza a 60-as évekbe!
Ez így nem kerek…. A kommunikáció hurrá-optimista, az oktatásban minden rendben van, aki mást állít, az hazudik, hiszen minden tökéletesen működik. Ja, meg persze Brüsszel a hibás, meg a háborús helyzet, stb..
Közben persze világos, hogy nem ez a helyzet, ezért próbálják a kommunikációjukban meg sem említeni az ilyen fajta megoldáskeresést, programokat, amiben mindig a szakmaiság vész el…. Most úgy tűnik, az összeomlást a létszámmal akarják megakadályozni, csak ez a fontos, mert a rendszer így kommunikálható működőképesre, sikeresre. Ezt kell szajkózni, újra és újra, míg az emberek magukévá nem teszik, hogy rendben van minden…. hiszen így a jó.
De közben visszalépünk. Sokat. Mert a létszámmal betöltés nem azonos a megfelelően képzett szakemberrel. Eljutottunk egy jó szintre, amiben az óvodákban is és az iskolákban is megfelelő képesítésű szakemberek dolgoztak a gyerekekkel. Most ez romlik…vészesen.
És megint mondom: hol vannak ebben a problémakezelésben a gyerekek? Az irántuk érzett felelősség? Lassan már tényleg a felügyelet marad. A fejlesztések elmaradása miatti hiányokat meg rá lehet tolni a családokra. Mert a rendszer tökéletesen működik. A kommunikációban.
Két világ van. A rózsaszínre kommunikált, és a valóság.
Ki, melyiknek hisz majd, ha a gyerekén érzi?
Szerző. L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány vezetője.
Forrás. 24.hu