Tegnap, avagy szombaton hivatalosan is elkezdődött a kampány itt, minálunk, azaz Neriában. Kinézve a barlangjából azon tűnődött az ember, hogy ettől a hülyeség és a téboly több lett-e vagy csak hangosabb, illetve hallgatózott, hogy a doktorminiszter urunk által beígért gyorstüzelés hangjait hallja-e. Van-e már lőporszag meg a vér édeskés illata, hevernek-e hullák az első napon szerte a térköveken és a lombkoronasétányok töviben. De most még nem.
Mégis, ha már kampány, akkor ki kell rajzolódnia valami fő iránynak, hogy merre megyünk harsonaszóra a ránk váró ötven napban, és egyre inkább látszik, hogy a két éve is bevált háború vagy béke vonulat lesz az. Az első kampányi napon maga a fővezér, O. V. jelölte ki a csapás fő irányát a Facebookon, miszerint „Két út áll előttünk: háború vagy béke”. Hát, a fene se tudja, innen a barlangból más lehetőségek is látszanak O. V. számára, az egyik a zárt osztály.
Ezt nem csak a hasamra ütve látom számára szinte determinációként, hanem ő maga bizonyítja napra-nap. Akinek a valósághoz egyáltalán semmi köze nincsen, és képzelt démonokkal küzd egyfolytában, arról más nem tételezhető, mint, hogy kiesett a való világból. Így neki is jobb, ha nem közlekedik benne, mert még kárt tesz a környezetében és önmagában is.
A háború és béke dichotómiájának emlegetése mellett indokolni is szerette volna a lázait, de rosszul sikerült. „A baloldal háborúpárti, mert Brüsszelből kapják a pénzüket. Mi a béke pártján állunk.” – Ezzel támasztotta alá, vagy legalábbis szerette volna a tolsztoji vízióit háborúról és békéről. Ám új szint jelent meg a látomásban, miszerint ez a Brüsszel pénzeli az ellenséget, de ezt nagyon őszintén nem tudjuk hová tenni.
Amikor az elébb a valóság totális elvesztéséről elmélkedtünk, akkor ilyesmire gondoltunk, és nem tudjuk, mit szólnak hozzá az ápolók. Viszont ő adja az irányt és az ütemet, amit a brancs úgy-ahogy követni igyekszik. Így például Bayer nem lenne ötös számú tagkönyv, ha már a kampány első napján ne igyekezett volna túlszárnyalni a kreténségben magát a főnökét. S ha már az előbb Tolsztoj, akkor most Marquez, hogy felüdüljünk kicsit, azaz, a recept az, mint amikor Aureliano Buendia ezredes még ki sem adta a parancsait, de a katonái már túlteljesítették azokat. Bayer is ilyen közlegény. Ő azonban nagy igyekeztében mélyebb vizekre evez, hogy aztán ott süllyedjen el.
Nem sorolnánk a biblikus méretű, trágárságba ojtott átkait, csak egy végső következtetést rakunk ide tőle.
Aszongya nekünk a tagkönyv, hogy: „Nekünk pedig ideje végképp eldöntenünk, hogy akarunk-e igazi, mai nyugati és európai ország lenni. Vagy szembeszállunk a sátánnal.”
Bár ez egy elnyújtott ordítás, de hordozza a lényeget, ami viszont kiábrándító. Csöndben megjegyzem indításként, hogy ez a nyugat, mint maga a Sátán gondolatmenet ilyen dzsihádista beütést hordoz, efféle bukéja van egy kis putyinista feelinggel, tehát nagyszerű helyen járunk. Bayer tagkönyvet azért arra intenénk, hogy ezek után ne nagyon hivatkozzon Szent Istvánra, ugyanis hülyén venné ki magát ezzel, hogy nem akar mai európai ország lenni, mert a kérdés feltevésének ez az értelme, ha kifordítom, ha be. Mindenképp.
Abban bizonytalan az ember, hogy ez a Bayer mennyire önjáró, vagy a Karmelitából kapja a tematikát, egy dolog azonban egészen világos, hogy a veszélyes tébolyban fölveszi a versenyt a haver-főnökével. De azt azért nem tudtuk eddig ilyen egyértelműen, hogy az a cél, menjünk vissza Ázsiába. Ezt egy uniós választáson meghirdetni legalábbis érdekes, és egy kérdést felvet.
Miért indul a Fidesz ezen egyáltalán, ha amúgy az őshazába igyekszik. Vissza a végtelen sztyeppékre, mert a jelek szerint ott van ő honn, ott az ő világa. A két főember gondolataiból azt kell – mert azt lehet – kiolvasnunk, hogy nekik itt nagyon rossz. Nem találják a helyüket a mai civilizációban és kultúrában Európa közepén, javallatunk tehát az, nyergelj, fordulj, mi pedig az áldott jó szívünkkel még egy kis kumiszt és szárított húst is adunk velük az útra, hogy biztosan oda is érjenek. Mert nem élet ez így itt nekik.
Bayer szavaiból már az inkvizíció tébolyult tüze tetszik ki a Sátán elleni heroikus küzdelemben, viszont azt kell tudni, többen vagyunk – sokkal –, akik nem igényeljük, hogy kiűzze belőlünk a gonoszt. Sőt, örömmel cimborálunk vele, hogy úgy mondjuk, teszünk Bayer tömjénfüstjére meg a főnöke lövöldözésére is. Nem vagyunk egymáshoz valók. Ezt eddig is tudtuk, de most már rá is kell mutatnunk: takarodjanak ezek innen a jó francba. Vagy legalább hallgassanak.
2024.04.21. Forrás: HUPPA.HU
