Igen, igen. Bizony, bizony. Mindenkinek, aki a beszélőnél kevésbé szereti a válogatottat, lehet elbujdosni szégyenében. Egyúttal annak is, aki nem hord kokárdát (tudjuk miért), akinek nem fáj annyira Trianon, hogy naphosszat üvöltsön, meg aki külföldön nem veri pépesre a mellét, hogy ő magyar. Sőt, ezzel a lendülettel az is elsüllyedhet szerintem, akinek nem narancssárga vér folyik az ereiben. Sőt, lassan ott tartunk, hogy aki nem szereti a gulyáslevest vagy a töltött káposztát vagy a nyúljás pacalt, az is mehet a p.csába a többi után. Kézen fogva, dalolva.

Értjük, Rossi úr. Megértettük. Bár arra eddig én például nem gondoltam, hogy a magyar állampolgárságot, amit a Sándor-palotától kapott ajándékba a derék szövetségi kapitány úr, ilyen habzó kijelentésekkel kellene meghálálni. De ahogy ebben a tejjel, vajjal és mézzel folyó Kánaánban szokták volt mondani, amolyan magyarosan: havi 10 millió fixszel senki sem viccel. Tehát ha ezt a kijelentést viccnek és humornak szánta Rossi úr, akkor rendben van, kacagni is hajlandó vagyok rajta. Ha viszont komolyan gondolta, és hajlok rá, hogy komolyan gondolta, akkor nagy a baj a fejben. Pontosabban nem a fejben, hanem a gerincben.

A közpénzből fizetett hős, aki csodát tett, és most extrába a lojalitásáról is biztosítja Júdást, viselkedési tanácsokat ad a magyaroknak. Nem elég elvégezni azt a munkát, amit mi, magyar adófizetők állunk (szívesen), hanem tovább kell menni a NER közpénzből kikövezett útján. Ha mondjuk ez az ember esztergályos lenne valami fémipari vállalatnál, és annyit keresne, mint egy random kétkezi magyar melós, akkor nem tudom, miként vélekedne a magyar válogatottról, és főleg annak kapitányáról, aki ilyeneket nyilatkozik. Öröm látni, hallani, hogy a mesternek erről is van véleménye, nem csak a kezdő keret összeállításáról. Egyébként a vádban ott a válasz is. Pont ezért szeretik sokan kevésbé a válogatottat Rossi úrnál.

Az ilyen nyilatkozatok miatt. Rossi úr magyarkodik, megoszt és ítélkezik. Szerinte szégyenkeznie kell annak, aki a csilliárdokkal kitömött magyar futball sikerei mellett szóvá teszi, hogy az ország fele nyomorog és egyik napról a másikra él. Aki nem esik hanyatt attól, hogy több évtized után egyenes ágról jutott ki a válogatott az Eb-re. Persze hogy senki nem vitatja el a győzelmet és a sikert, de szerintem ha ez a töméntelen adóforint nem ömlött volna bele stadionok és TAO-formájában a fociba, akkor lehet, hogy már válogatott sem lenne. És ha nem lenne, akkor mi lenne? Semmi. 30 évig is elvolt a nép enélkül, mégis itt vagyunk. Inkább azt kérdezném, hogy hol tartanánk akkor, ha ez a pénz az egészségügybe, oktatásba és a piacgazdaságba ömlött volna, nem Felcsútra, Hatvanpusztára és úgy általában a libernyákcipelő kisiparos hóbortjába? Szerintem Rossi úrnak örülnie kellene, hogy nem a tenisz vagy a golf a kedvenc sportja a mi diktátorunknak, mert akkor ő nem lenne most itt nagy becsben tartott díszmagyar. Bocsánat, ha nem szégyenkeznek sokan.

Nincs miért szégyenkezni. Amiért lenne, az pont az az ember, aki a futballőrületével egyenesen arányosan, pénzben is kifejezhető tételekben rombolja az ország életszínvonalát és tapossa a szaros földbe az ország nemzetközi megítélését. Ez az ember egy dörzsölt szélhámos, aki folyamatosan visszaél a hatalmával és bűntudatot kelt azokban, akik mást mernek gondolni, mint ő. Kedves Rossi úr, ha egy mód van rá, ne ön mondja meg, hogy ki miért és mikor szégyenkezzen! Ön egy edző, nem valami hittérítő messiás. Abból éppen elég egy, nem kell még több. Maradjon meg annál, amihez ért, foglalkozzon azzal, amihez ért, aki pedig ezzel esetleg nem tud megbirkózni, az elmegy szakemberhez ha akar.

Ez nem a Fidesz válogatottja, hanem az országé. Ha tetszik, ha nem. Ebben mindenkinek az adóforintja benne van, ha akarja, ha nem. Aki meg ezen felül is élvezni akarja ennek az egésznek a flow-ját, az vesz jegyet a meccsre, és elmegy megnézni abba a stadionba, ami szintén minden adófizető magyar hozzájárulásával épülhetett meg. Ezeket nem a Júdás Viktor építette a saját pénzén, mint anno Stadler Józsi bácsi (ki is csinálták érte rendesen Akasztón), hanem mi dobtuk össze rá a lóvét, és nem csak a létesítményekre, az infrastruktúrára, havi rezsire, de a játékosok fizetésére és az önére is. Alázat és pártatlanság! Ne ítélkezzen, Rossi úr, hanem végezze a munkáját a lehető legjobb tudása szerint, hiszen ezért kapja a fizetést, nem pedig azért, hogy vádoljon és kioktasson olyanokat, akik erre nem szolgáltak rá.

Jelen pillanatban még nincs benne az alaptörvényben, hogy a magyar állampolgároknak kötelezően szeretni kell a válogatottat, és jobban kell szeretnie mint Marco Rossi szövetségi kapitánynak. Majd ha benne lesz, akkor számon lehet kérni, addig ne! Másrészt. A magyar válogatott színe a piros-fehér-zöld, nem pedig a sütőtök árnyalatú sárga. Mondanám, hogy értem, hiszen aki kezet csókol a keresztapának, annak hűséget kell fogadnia, de ezt nem kellene ennyire az arcunkba tolni! Amit még mindig nem értek, az ez: „(…) jó néhány millió magyar szurkol nekünk, a nemzet azon része, ami támogatja a válogatottat. De van olyan rész is, annak ellenére, hogy magyar, ami nem nekünk szurkol, nem minket támogat. De ez egy teljesen más történet.”

Mi ez az egész hiszti? Valaki megbántotta a mestert? Vagy honnan veszi mindezt? Milyen más történetről beszél? Ha így is van, gondolom, átvitt értelemben gondolják sokan így, hiszen ma Magyarországon a futball egyenlő Orbánnal. Sokan azért fordultak el a focitól, mert az a megtestesült Fidesz és azon belül az egyélőisten.

Ha nem neki szurkolnak, akkor azt jelenti, hogy nem örülnek annak, hogy ezt is magára veszi, és úgy állítja be rendszeresen a válogatott sikereit, mintha azok az ő személyes érdemei lennének. Ez azért érthető, nem? Megnézném a narancssárga mezeseket fordított esetben, ha Gyurcsány verte volna magát ennyire a focira, amikor miniszterelnök volt.

Lehet, hogy még a nemzeti mezt is felgyújtották volna a Kossuth téren, amikor a köztévé székházát is lángba borították. Álljunk már meg egy szóra, kérem tisztelettel! Egy ilyen bolgár meccs után meg pláne. Apropó bolgár meccs.

Bizonyos elemi.hu nevű propagandaoldal így gyúrt a csütörtöki bulgáriai Eb-selejtezőre: „(…) Gyurcsány felesége valójában Klara Petrova Dobreva néven látta meg a napvilágot Szófiában, avagy bolgárul: Клара Петрова Добрева néven született. Bohár Dániel ebből kifolyólag szerette volna feltenni a kérdést: »DOBREV KLÁRA A CSÜTÖRTÖKI BULGÁGRIA-MAGYARORSZÁG VÁLOGATOTT MÉRKŐZÉSEN KINEK FOG SZURKOLNI?«” Bohár, a mélyorbánista csicskariporter, aki milliós havi fizetésért provokál és gerjeszti a hangulatot a nacionalista orbáni térfélen. Undorító. Már az egész felvetés és a foci belekeverése a politikába.

Ezen kellene elgondolkodni, Rossi úr, mielőtt utasításba adja, hogy kinek kell szégyenkeznie. Elgondolkodhatna Rossi úr ennyi erővel azon is, hogy kinek védi a becsületét. Addig pedig le lehet szállni a magyarokról, és békén lehet hagyni őket.

Ez már tényleg az a bizonyos vörös vonal, aminek az átlépését nem kéne erőltetni. Még a mesternek sem.

Ceterum censeo: az orbáni rendszert el kell pusztítani!