Orbán Viktor politikai pályafutása egy degenerációs folyamat, amelynek végterméke egy Európában testidegen vezető. Egy elfajzott ideológia és eszmerendszer követője, mely eszme szerint az emberiség jövője a diktatúra, a követendő és a jövő sikeres társadalmának modellje a kommunista Kína és a „szuper racionálisan vezetett” Oroszország volna, ahol – álmai netovábbjaként – egy ember irányít teljhatalommal az állam hatalmi gépezetére támaszkodva, erővel, erőszakkal, és hatékonyságban a hagyományos polgári demokrácia „zűrzavarát” utcahosszal megelőzve.

Orbán Viktor számára a nyugati polgári demokrácia, a fejlődés, a hatékony gazdaság a korlátlan hatalomgyakorlás akadálya csupán, amelyen túl kell lépni, és a helyére az orosz-kínai modellt kell állítani, amely szemben, mondjuk, az Európai Unióval is, vezetett társadalmakat jelent, szemben a nyugattal, ahol a társadalmak vezetik, befolyásolják, korlátozzák, determinálják a szabad, demokratikus választások és a szabad sajtó útján a vezetőiket.

A demokratikus váltógazdaság, ahol választásról választásra változik a vezető személye, és a prioritások sem állandóak, Orbán szerint vereségre van ítélve az autokrata rendszerekkel szemben, ahol lehet tudni, hogy ki és nagy valószínűséggel mit dönt a saját jól felfogott érdekében, amit nem zavar a társadalom szegmentált érdektérképe. Ebben a modellben nincs szerepe az érdekek ütköztetésének és a kompromisszumnak, mivel az egyszemélyes vezetőnek nem kell saját magával vitatkoznia és kompromisszumot kötnie. Orbán egy ilyen társadalmat épített fel Magyarországon.

Ma hazánkban egy személytől függ minden kardinális döntés, sőt minden döntés minden szinten, a kormányzattól le egészen az önkormányzatokig, ahol az uralkodó elit saját emberei irányítanak. Ahol nem ez van, az rendszerhibának számít, és minden lehetséges módon megszüntetendő állapot. Ebből fakad a magyar önkormányzati rendszer gyakorlati felszámolása, és a maradék szigeteinek ellehetetlenítésére irányuló gátlástalan törekvés is.

Orbán világképében nincs szükség sem ellenzékre, sem társadalmi konzultációra, érdekegyeztetésre, mert nála a hatalom felülről lefelé, piramis alakzatban működik, mint az egykori feudalizmusban. Orbán olyan idegen test Európa szeretettel gondozott és ápolt francia kertjében, a kijelölt ösvények mentén szabályos alakzatra nyírt cserjék és a gondosan megválogatott fák harmóniájához viszonyítva, mint a kiirthatatlan gaz és az akác az elhagyott, forgalomból kivont vasúti pálya töltése mentén.

Káros, minden haszonnövényt elnyomó, gondozatlanul és megállíthatatlanul nyomuló, maximum por- és hangfogásra korlátozottan alkalmas, de rosszkor és rossz helyen egzisztáló élőlény. Jobb volna, ha egyáltalán nem volna. Orbánnal nem vitatkozni kell, hanem el kell távolítani a magyar politikai életből. Mint a káros gyomot, ki kell tépni a földből gyökerestől, mert minden visszamaradt kis darabkája új életre kelhet, mivel a magyar föld az egyik legjobb termőhelye az ilyen és hozzá hasonló kártékony gyomoknak.

Nem vitatkozni, nem kapálni, de felégetni kell a helyét is, ahol gyökeret vert. Ellenkező esetben soha nem szabadulunk meg tőle, mert magjait ezerszám szórja szerteszét a magyar ugaron, de az államhatárok sem akadályozzák meg a térhódítását.

A fenti könyörtelen fellépés jár a követőinek is. Legyenek is azok elvszerű hívek vagy elvtelen haszonlesők. Magyarországnak és a világnak is racionalista és a közösség érdekeit felismerni és tiszteletben tartani képes, az ellentéteket vitában és érvelésben feloldani tudó társadalmi rendszerekre van szüksége, amelyek képesek enyhíteni a mára kialakult jövedelmi és esélyegyenlőtlenségi anomáliákat valamennyiünk jól felfogott érdekében, olyan politikai vezetők irányításával, akik társadalmi kontrollja egy pillanatra sem szűnhet meg.

Orbán és az általa kimunkált NER, az illiberális „demokrácia” Európában, de az Egyesült Államokban is, zsákutca. Ha a Trump és Orbán nevével fémjelzett irányzat győzedelmeskedik, az az emberiség egyik legnagyobb tragédiája lesz. Ezt kell mindenáron megakadályozni. Az európaiaknak Európában, az amerikaiaknak az Egyesült Államokban, a magyaroknak Magyarországon. Mindenki egyformán felelős a saját országa politikai rendszeréért. Akár kicsi, akár nagy ország lakosa.

Szerző.: Zsebesi Zsolt

Forrás.: zsebesiz.com