Érthetően fogalmaz a cikk. Tudom, hogy elegetek van a témából. Mindenki fáradt. Ti is, akiknek nincs gyereke és kínlódtok a mindennapi megélhetésben, hajtásban. Miért kellene ezzel foglalkoznotok?

Még akiknek, hozzám hasonlóan, ez egy fontos ügy, hiszen gyermekeim bőrére megy a vásár, plusz pedagógiai munkakörben dolgozom, még nálunk sincsen egység ebben a kérdésben, pedig kellene, hogy legyen. Ideje lenne kiállnunk egymásért.

Sokan elmondták már, mi a baj a státusztörvénnyel. Én nem ismétlem el mindazt, amit Balatoni József szépen és pontodan leír a wmn oldalán. Annyit szeretnék kérni, miközben olvassátok, értsétek meg.

Amit ma velünk, iskolában, óvodákban dolgozókkal megtesznek, azt holnap veletek is megtehetik. Ez így működik. Nem lesz demokratikus rend itt addig, amíg csend van. Ma engem vegzálnak. Holnap hozzád kopogtatnak majd. Ahogyan a pedagógusok után jöttek a KATÁs vállalkozók, majd az orvosok, úgy sorra kerülhet bárki. Bármikor.

Mert így állunk.

Szerző. Marton-Ady Edina