Nagyon sokáig gondolkodtam, hogy megírjam-e ezt a posztot, hiszen kaptam már az előzőért is hideget meleget.
De vannak dolgok, amit már nem vesz be az én gyomrom sem.
És most úgy érzem,hogy valahogy vissza kell nyernem az emberekbe vetett hitemet.
Meghalt egy ember...
Egy olyan fiatalember aki követte az álmait, aki tett és küzdött érte, aki mert nagyot álmodni.
Nem meghalni ment fel, mint ahogy a nagy "szakértők" most kinyilatkoztatják...
Volt egy álma, hogy ő legyen az első magyar, aki pótlólagos oxigén és teherhordók segítsége nélkül, feljut a világ legmagasabb pontjára, ehhez megvolt a tudása és fel is készült rá kemény munkával.
Ha sikerül neki, most azok akik átkozzák, felelőtlen senkiházinak nevezik, azok ünnepelnék,
"nagy magyarként"
vernék a mellüket egy kis részt kérve a sikerből, és büszkén dőlnének hátra a fotelben,mondván:
"ezt is megcsinálta egy magyar srác"
Mert ez a fiú nem csak magáért akarta ezt a sikert, nemcsak magának szerzett volna dicsőséget, hanem a családjának és a hazájának is...
Szilárd egy kedves, egyszerű, szerény srác volt aki hitt a magyarok összefogásában, és a szeretetben. Aki megakarta mutatni, hogy a lehetetlen is lehetséges, ha kőkeményen küzdünk érte és aki nem akart mást csak felállni földünk legmagasabb pontjára és elmondani büszke magyarként, hogy sikerült, megcsináltam.
Egy olyan ember volt aki hitt a csodákban és higgyétek el ő akart a világon a legjobban hazajönni a családjához.... De mint tudjuk nem sikerült, Szilárd nem jött le a le a hegyről.
És a nemzeti hősből, egyből egy szánalmas alak lett, aki megbukott, aki öncélú, felelőtlen és hosszan sorolhatnám a jelzőket.
Beleolvasva a kommentekbe, elképedek.
Mennek az érzéketlen, mocskolódó hozzászólások, és nem egy-kettő, hanem rengeteg.
És sokszor olyanok osztják az "észt" akik még írni sem képesek helyesen...
Olyanok lettek magashegyi szakértők akik még az első emeletre is lifttel mennek fel...
Olyanok lettek a hegymászás felkent papjai, akiknek száz méternél több séta már csavargás...
Olyanok, akik eddig vírus szakértők voltak, majd átképezték magukat háborús szakértővé, most pedig profi hegymászók lettek...
Fingjuk nincs semmiről, Szilárd nevét most olvasták először,de felhatalmazva érzik magukat arra, hogy megmondják azt, hogy mit rontott el és mit kellett volna másképpen csinálnia...
Az egójuk határtalan...
Mélységesen elszomorít amiket olvasok.
Meghal egy ember és ezek az "emberek" olyanokat böfögnek oda: "hogy úgy kellett neki, minek ment oda, ez egy felelőtlen f@sz..." Még Szilárd saját oldalára is írogatnak, amit a felesége kezel, aki most gyászol...Komolyan kérdezem?
Hogy veszik ehhez a bátorságot?
A legminimálisabb empátia is kiveszett az emberekből? Lehet másképpen gondolkozni, lehet egyet nem érteni Szilárd céljaival, lehet őt nem szeretni, nem tisztelni az eredményeit.... De egy ember halálából viccet csinálni, egy halott embert mocskolni, bántani, az amúgy is szenvedő családjába még egyet belerúgni, ez most komolyan normális? Honnan veszik ezek az "emberek" ehhez a bátorságot? Milyen "emberek" ezek? Ismeretlen emberről, ítélkezni? Kiadott ehhez felhatalmazást jogot, erkölcsi alapot? Nem lehet egy ilyen gyászos pillanatban, megmaradni embernek?
Tényleg megértett a világ a pusztulásra?
Egyszerűen képtelen vagyok elfogadni, hogy tényleg ilyenek az emberek, hogy más nyomorúságán örvendeznek.
Mert lehet más a nézetünk, más a véleményünk, de az emberi butaságot, gonoszságot nem tudom elfogadni. Lehet véleménye mindenkinek, de azt azért tudni kell, hogy hol és mikor kell azt hangoztatni és milyen stílusban.
Anno Jurek Kukuczka, a legsikeresebb lengyel magashegyi mászó, egy sokkal banálisabb dolog miatt vesztette az életét a Himalájában(tudniillik használt kötelet vett a Katmandui piacon és az zuhanás közben elszakadt) mégis máig nemzeti hősként tekintenek rá Lengyelországban.
Két ország, két értékrend... Szilárd egy szeretni való jó srác volt, aki nem ártott nektek semmit és nem ezt a sorsot érdemli "kedves" kommentelők...mert ha már az életet nem tisztelitek, legalább tiszteljétek a halált. Mindennek megvan a maga helye és ideje ezen a földön.
És ez most csend és a gyász ideje.🖤
