Izrael Magyarországon főként a zsidókat és az antiszemitákat érdekli. Az átlagember nem sokkal többet tud Jézus szülőhelyéről, minthogy a Siratófalon rések vannak, amelyekbe kívánság-cédulákat lehet bedugdosni. Ez jó móka, ezt mindenki szereti, no lám, a zsidók nem csak gonoszok tudnak lenni.
Ez az idilli közöny aztán háborúk idején megváltozik, és ilyenkor Magyarországon is nagyon sokan Izrael éppen aktuális ellensége győzelméért szorítanak. Márpedig most háború van, s a felszínre tört érzelmeket már a lapok címei is pontosan tükrözik.
Két ellenzéki lap is a valóságot meghamisítva tájékoztatott: a 444 „Egymást kiirtani – A gázai háború egy éve” címmel írt cikket, egy másik, a 24.hu cikkírója pedig így: „Felrobbanó csipogók miatt több ezer ember sérült meg Libanonban, köztük Hezbollah-tagok is”.
Vajon a 444 munkatársa miért írt egymás kölcsönös kiirtásának szándékáról? Ne tudná, hogy Izrael már két évtizede minden feltétel nélkül kivonult Gázából, ami nem épp a népírtó szándék jele volt? Azt se tudná, hogy ezzel szemben Gáza nem a békét, az együttműködést választotta, hanem az újabb és újabb háborúkat? De nem csak a cím, az egész cikk tendenciózus és förtelmes.
Kell-e mondani, a 24.hu újságírója is tudta, hogy a Hezbollah (Isten Pártja) csak a saját fegyvereseit látta el csipogókkal, ezért a tisztességes cím ez lett volna: „Felrobbanó csipogók miatt több ezer terrorista sérült meg Libanonban, köztük civilek is.” Mivel indokolhatók ezek a nemtelen szakmai csalások?
Az elmúlt egy évben egyetlen Izrael-párti cikk nem került a szemem elé - remélem, voltak -, annál több olyan, amelynek írója a halált kereső, népirtó, muszlim terrorszervezetek mellé állt. Miért igazolják a barbarizmust? Nincs rá pontos válaszom, de az Izrael-ellenességükben sokféle újfajta társadalmi érdek találkozik: demokratikus szocializmus, újmarxizmus, woke és cancel ideológia, női és LMBTQ jogok, bűntudat a fehér ember által a múltban elkövetett sok rossz - rasszizmus, kolonializmus - miatt.
Azért van egy közös nevezőjük: magukat a történelem „jó oldalán” állóknak gondolják, amikor az elnyomás különböző formái ellen lépnek fel. Márpedig a szemükben a zsidók is fehér elnyomók. Nem számít, hogy mindaz, amiben hisznek, még nyomokban sem létezik a palesztin terrorszervezetekben és a palesztinok által lakott területeken. Ugyanakkor ez egyúttal nagyon régi történet is. Jóformán még dinoszauroszok éltek a Földön, amikor az állam nélküli zsidókat az állammal rendelkezők már gettókba zárták, gyilkolták, mindenhonnan száműzték.
Szent Jusztinusz már a II. században kihirdette: „A megpróbáltatásokat jogosan rótták rátok, mert meggyilkoltátok az Igazat”. Az istengyilkosság vádja fokozatosan egyházi doktrínává vált, s a zsidók számára ezzel útjára indult a végzet. A vád, hogy „Vére rajtunk és fiainkon”! mármint Jézusé, (Máté 27: 25), a templomi prédikációk kihagyhatatlan elemévé vált, ekképp a két évezred alatt úgymond beépült a zsidó-keresztény kultúra DNS-ébe
. Az európai fővárosok utcáin, az egyetemeken ismét őrjöngő, Izrael elpusztítását és a zsidók kiirtását követelő vadak is ezt a DNS-t örökölték, hordozzák, viszik tovább. Itthon is. A HVG közel-keleti tudósítóját hallgatva olybá tűnhet, hogy a térségben mindenki Izrael áldozata, így nyilván csak a terrorszervezetek rakétáinak ezreit elviselni kénytelen izraeliek rohannak boldogságban úszva az óvóhelyekre.
A közismert emberi jogi aktivista, nő, egy fb-kommentjében „tízezerszámra leölt palesztin gyerekekkel” érvel. Őt mi hajtja, minek akar megfelelni? Hiszen még a Hamasz, Irán bérgyilkosai sem ragadtatták el magukat ennyire.
A terrorszervezetek egyetlen győzelme, bármilyen torzlelkűség is ez, a világnak felmutatható minél több palesztin civil áldozat, ezért eszük ágában sincs óvni, védeni a sajátjaikat. Meg is nyerték a médiaháborút. Magyarországon is. A hazai értelmiség köreiben nagy becsben tartott, számtalan értékes díjjal joggal kitüntetett erdélyi újságíró több fb-posztja is elvakultan palesztinpárti. Amikor ezt felvetettem neki, letiltott, mondván: „Bocs, nem tolerálom Netanjáhú náci propagandistáit”. Ez a gyászos sor szinte végtelen – a holokauszt utáni hazai zsidóság jól teszi, ha többé nem tekinti készpénznek itthoni jövőjét.
A történelem hosszú. A miniszterelnök Izrael-barát politikája miatt ugyan a felszín most nyugodt, a mélyben azonban mérges gázok kavarognak. Az ellenzéki lapok pedig azzal, hogy az izraeli-palesztin konfliktusban egy oldalra álltak, az indulatokat táplálják. Bár a Klubrádió külpolitikai műsorvezetője egy ideje lejjebb tekerte az Izrael-ellenes hangerőt, nem egy korábbi műsorát a palesztinok is megtapsolták volna. Viszont a hírhedt Meseország mindenkié kötet progresszív baloldali szerkesztője már nem csupán Izrael fanatikus bírálója, hanem valóban virulens antiszemita, a fb-oldala pöcegödörként bűzlik. Még a tavaly október 7-i középkori mészárlás évfordulóját is hősies tettként ünnepelte. Számos nyelven kiadott kötetének kéne tán egy arab fordítás is, aztán egy személyes bemutató Jeninben vagy Ramallahban…
Szó se róla, a Palesztinában egykor élt araboknak valóban voltak méltánylandó érveik mind a zsidók hazatérése, mind az 1947-es ENSZ-terv ellen, amely Palesztinát két részre, egy arabra és egy zsidóra osztotta. Csakhogy a zsidóknak legalább annyi érvük volt amellett, hogy két évezred bolyongás, üldöztetés, na meg Auschwitz után ismét a saját hazájukban élhessenek. Ezért ők el is fogadták a nekik felkínált területet…
Most meg van egy minden korábbinál nyomósabb érvük: ott vannak, és már nem Palesztinában, hanem Izraelben. És nem hajlandók ismét kiűzetve lenni, ezúttal from the river to sea.
