Sok mindenre emlékszem…! Nincs bombázás, rohanás a pincébe, nem jön az ÁVÓ érted a fekete autóval, nincs kitelepítés, nincs társbérlet vagyis összeköltöztetés, nincs kaja jegyrendszer, nincs megalázás és bélyeg az iskolában, nincs forradalom orosz tankokkal és megszállással, akkor utazhatsz, amikor akarsz, nem kötelező a mindenkori hatalom pártjába belépni, elmehetsz dolgozni külföldre és haza is jöhetsz, ha bátor vagy kimehetsz tüntetni, kritizálhatod a hatalmat, leírhatod a véleményedet, vannak választások, törvények, szavazás!
Mi bajod, hol itt a diktatúra? Mi ez a félelem és sírás? De tényleg minden olyan jó?
Csak épp megfagynak az erdőn a hajléktalanok, mert attól még, hogy a városból a börtönbe viszik őket, még nem lesz több férőhely a szállókon.
Csak épp előbb jön a migránsellenes kampány, mint maguk a menekültek.
Csak épp konzultációnak hívják a szájbarágást.
Csak épp állami pénzen kampányol a kormánypárt.
Csak épp elhallgattatják a képviselőket a parlamenti vitában.
Csak éppen a győztes kapja a kompenzációt. Csak épp elhitetik veled, hogy az állami pénz a kormány pénze, nem az adófizetőké.
Csak épp a közpénzek elvesztik közpénz jellegüket, a közjogi méltóságok pedig előbb a közjogukat, aztán a méltóságukat. Vagy fordítva. Járhatsz dolgozni, tanulni, szórakozni.
Csak épp megszavazzák a négyszáz óra túlórádat, három év múlva kifizetik, ha még élsz, elzavarják az egyetemedet, elveszik a színházad támogatását.
Csak épp páros lábbal szállnak bele abba, amiben hiszel. Legyen az kereszténység vagy nemzet. Legyen az oktatás szabadsága és minősége. Szájukra veszik, ami kedves neked, és már nem tudod jó ízzel mondani, hogy magyar vagy keresztény. Pedig több közöd van mindkettőhöz, mint nekik.
Csak épp megtehetik.
Csak épp megtehetnek veled bármit, amit akarnak! Élheted az életed, amíg nem kerülsz kórházba, és halsz meg a sürgősségin a nyolcadik óra szenvedés után, vagy a mentőben, amivel intézményről intézményre szállítanak, hogy valaki megkönyörüljön rajtad, vagy túl éled egy hatalmas kórházi fertőzéssel. A pályázatot az az egy nyeri, akinek testre volt szabva.
Csak éppen az, aki visszacsorgatja a megfelelő honatya zsebébe a százalékot. Figyelik a privát fészbúk oldaladat.
Csak éppen feljelentgetésre buzdítják a diákjaidat. Emelik a fizetésüket, neked pedig marad a túlóra.
Csak épp eltűnt a nyugdíj, a lakáskassza, és ha Pista bácsi rákérdez, hová tűnt, te már csak arra kérdezhetsz, hová tűnt Pista bácsi?
Minden rendben, élheted az életed, a boltokban van banán, narancs, kaviár és minden, de milyen áron?... de ha bajba kerülsz, nincs szociális háló, viszont van kilakoltatás, égbe szökő albérletárak önkormányzati bérlakás nélkül. Élheted az életedet, ha épp nem vagy családon belüli erőszak áldozata, mert akkor jobban jársz, ha belehalsz, senki nem véd meg!
Főzd a pálinkát, ihatod a sörödet, eheted a virslit, mint a komcsi rendszerben, nézheted a magyar focit de már fűtött stadionban, ahol már nem gyűjtenek össze, mint a diktatúrákban szokás, és te csak tapsolsz…tapsolsz…, mert minden jó…minden szép….csak hagyjanak békén!!!
