A mindannyiunk szimpátiáját bíró Magyar Péter lassan leereszt.
"Itt nincsenek értékek, nincsenek igazi kormányzati célok, egy nagy cél van, az a hatalom megtartása" - mindennapos M. P.-interjúk, szereplések, de a lényeg maradt: utalások, félmondatok ismétlése. Semmi új, semmi fontos, minden konkrétum nélkül. Amit a felesége lemondatásáról tud, azt -"nem a feleségétől tudja".
- Nem "szólt" Gulyásnak, csak "jelzett".
- "Nem neki kéne atombombákat dobálnia"...
- "nyilván ez nem az én feladatom"...
- "Rogán Antallal beszéltem, baráti beszélgetés volt, presszióról nem volt szó"...
- "nem haragszom Rogán Antalra, nem feltétlenül az ő személyével van baj"...
- "mindig a Fideszre szavaztam". Most minderre mit mondjunk?
Szerepelni, azt szeret, de - bár igen hosszú a cikk - elképzeléseink megerősítésén kívül semmi, se újdonság, se konkrétum.
Szappanopera hangulat.
Hogy Lévay Anikó is irányít?
Hát persze, ezer éve köztudott, ő az "ész" a családban.
Hogy vacsorákon megtárgyalják a gazdaság felosztását, ki, mikor, mit és hogyan? Tudtuk.
Csak azt nem tudjuk, disznótoros volt-e vagy osztriga.
MI EZ? Hátulról vezérelt szerepeltetés, figyelemelterelés után lassú visszavonulás?
Mert sokáig nem lehet halogatni a kimondott "a" után a "b"-t!
Kedves Péter, elő a farbával, már, ha van...!
Szerző. Jánosi Katalin
