Nagy Bandó András ezt írta a nyílt levélben:

„Péter, megsüvegellek, nem csak a kiállásod miatt, amiatt is, hogy mindenféle közvélemény-kutatás nélkül is a népszerűségi lista (Lista? Listák!) élére kerültél, hogy rövidre fogjam: ma Te vagy a legnépszerűbb konzervatív, jobboldali, talán még kimondhatom: fideszes. Ehhez nem kellett sokat
tenned, mint fideszesként arról, olyasfélékről beszélned (nyíltan, őszintén, egyenesen, kockázatot is vállalva), amikről és akikről a kormány kritikusaiként évek óta beszélünk, írunk, vállalva, hogy hazaárulónak és mocskos libernyákoknak neveznek bennünket. Amit tettél, több a soknál, mi
több: ez maga a sokk.

Fikázhatnak akárhányan, azzal vádolva, hogy eddig haszonélvezője voltál a NER-nek, ne törődj velük, (még) nem tudják, mit beszélnek. Fogalmuk sincs, mekkora jelentősége van annak, hogy Te, bevallva, hogy konzervatív jobboldali voltál és maradtál, keményen bíráltad azokat, akikkel elvbarátként és egzisztenciálisan kötődtél. Egyszer majd ők is helyre rakják: minden rendszer a saját, megbízhatónak gondolt embereit hozza helyzetbe, és hibáznak, ha azt a látszatot akarják kelteni, hogy az előző kormányok idején nem így volt. Nem ezzel volt a baj, sokkal inkább azzal, hogy Orbán nyelvészeti téren bizonyító, magukat föladó lakájjá, bólogató Jánosokká tette a megvásárolt, így aztán abszolút lekötelezett alattvalóit.

Mondhatnám: kevesen vannak, akik mindezeket félrerúgva, s ezeken fölülemelkedve próbáltak szembemenni a kikarózott iránnyal. Volt egy esélye Simicskának, dugába dőlt, döntötték. Fölvillantott valamit Pesty László, jobb lett volna, ha nem teszi. És most itt vagy Te, aki arra biztatja a… kiket is?… Mindenkit, aki gyáva, hogy „Ne féljetek!” Bibót idézhetjük ismét, nem utoljára:
demokratának lenni annyi, mint nem félni. És ezt kell biztatásként mondani 133 (135?) bátor képviselőnek. Röhej és tragédia!

Neked is üzenem, Péter: ne félj! Annyira ne. Itt még (ki tudja, meddig?…) nem röpködnek a legfőbb hatalmasságokat bíráló potentátok a szállodák tizedik emeletéről, még nem gázolják el az utcán a rendszerre veszélyes költőket, nem zárják börtönbe azokat, akik látnak és beszélnek, de hidd el: Téged megvéd az igazságod, meg az a (mostanáig) közel másfél milliós tömeg (orbáni-rogáni matek szerint Magyarország 98 százaléka…), mely megnézte a Partizánban, Gulyás Marcival folytatott beszélgetéseteket.

Megvéd a nyilvánosság. És Orbánnak a maradék esze: nem csinál mártírt Belőled, mert tudja, hogy azzal nem csak Neked, neki is vége. Konzervatív és jobboldali vagy, mondtad. Hidd el, a „libernyákok” sem úgy liberálisok, hogy szikrája sem fedezhető föl bennük a jó értelemben vett
konzervativizmusnak. Egy ember, mint önálló estemben is kifejtem, sok összetevős, olyan, mint a Luca széke, amit 13 fajta fából készítenek. Én hittel élő, Jézus követő, konzervatív liberális vagyok, nem mellesleg magyar polgár, aki úgy gondolja, azzal tesz a legtöbbet a hazájáért, ha szót emel a
gazemberség ellen és miatt, kiáll az emberi alapértékek mellett, kiáll a kisemberekért, segíti az elesetteket, nem tűri a tolvajlást és a saját zsebét kitömő gazdagok gátlástalanságát. Ha az életutunk nem is egyezik, szavaidból úgy tűnik, ezekben fölfedezhető némi hasonlóság.

És bár vannak, akik Téged a NER haszonélvezőjeként kritizálnak, én azt mondom: jöjjenek a Magyar Péterek, mutassák meg a NER aranyifjai, hogy másféle jövőt szánnak a gyerekeiknek. Magányos harcosként nehezebb dolgod lesz. De gondolj arra: több a tisztességes magyar polgár, mint a tisztességtelen. Higgy abban, hogy a valóságos kétharmad ezen az oldalon van. És újra mondom: Péter, ne félj!"