Valószínűleg történelmet írt Orbán Viktor azzal, hogy egy döntésnél kiment a tanácsteremből az uniós állam- és kormányok értekezletén. Amikor viszont bent maradt, akkor megvétózott egy másik ügyet.
Brüsszelben és Európa-szerte nagy sikerként könyvelik el, hogy a tagállami vezetők – Orbán Viktor nélkül – úgy döntöttek, hogy megkezdik a csatlakozási tárgyalásokat Ukrajnával (és Moldovával). És ennél sokkal kisebb mértékben fájlalják, hogy végül egyelőre nem sikerült a költségvetés módosítását végigvinni, benne Ukrajna pénzügyi támogatásával. Utóbbi útjában Orbán Viktor áll, azonban a tagállamok szerint ha erről egy hónap múlva sikerül dönteni, akkor sincs veszve semmi, ha pedig akkor is ott lesz a magyar vétó, akkor még mindig megoldható lesz 26-os körben, Magyarország nélkül, az uniós költségvetésen kívüli pénzügyi eszközzel.
Volt, aki úgy fogalmazott, hogy két ilyen súlyú engedményt nem lehet elvárni egy nap a magyar miniszterelnöktől. Lattmann Tamás alkotmányjogász azt mondta a Magyar Hang brüsszeli tudósítójának, hogy formailag teljesen rendben volt az, hogy Orbán kiment a teremből, amikor az ukrán csatlakozásról döntöttek – így aztán nem volt ellenvélemény. Nincs szükség ugyanis arra, hogy minden tagállami vezető jelen legyen a konszenzusos döntéseknél.
A vezetők döntése azonban csak egy politikai útmutatás a tagállamoknak, teszi hozzá Lattmann, a formai döntést majd a miniszterek tanácsában lehet meghozni, a vétóval ott is élhet Magyarország. Ez a megoldás azonban nem gyakori. Sőt.
A valószínűleg legtapasztaltabb EU-s újságíró, a belga Jan Werts közel ötven éve tudósít az uniós eseményekről és három könyvet is írt a témában, többek között az uniós döntéshozatalokról. Werts azt mondja, hogy a kezdetektől, 1975 óta követi a csúcstalálkozók eseményeit – a mostanihoz hasonló eset azonban soha nem fordult elő. Vagyis a gyakorlatban ez az úgynevezett konstruktív távolmaradás nem létezik az állam- és kormányfők tanácsában.