Elvinném Ózdra Rákay Philipet az aranymercivel, hogy lássa ezt az országot!

„Ahol felnőttem, és valakit seggbe rúgtak egy kocsmában, ott nem az a divat, hogy arrébb sétálunk. Ha becsmérelnek, az embert kihívjuk a kocsma elé – vagy ha az anyánkat szidja. Én ebből a kultúrából jövök, és nem is fogok megváltozni. Én elvinném Ózdra, hogy lássa ezt az országot. Meg kéne nézni Ózdot is az aranymercivel. Szerintem ez hiányzik neki, mert akkor lehet, felfogná, milyen pofátlanság, hogy aranymerciből, lehúzott ablakkal kisercintek a 200 ezer forintot kereső tanárokra. A jobboldali tanárokra is. (…) Nem elég, hogy közpénzen milliárdos vagy, de még rá is köpsz azoknak a fejére, akik minden nap a gyerekedet tanítják. Remélem, ez azon az oldalon is kiveri a biztosítékot. Marha büszke vagyok arra, hogy buszozom, kettes villamosozom, a nép között járok, és nem a politikával akarok jóban lenni, hanem az emberekkel. Én fel merek szállni, beszélgetek, vitázok. Megszólítanak, most úton-útfélen megállított mindenki, hogy ellen mertem állni a teljes meghülyítésnek. A kurázsit akceptálják, díjazzák az emberek. Én jól érzem magam abban, hogy a 10 millió ember közül az egyik vagyok, velük vagyok, velük akarok élni, nem pedig valami feudális valamiben, amiben felhőkről lehet lenézni a magyar valóságra. Ez egy tévút, politikailag is, művészileg, de legfőképp emberileg."

Via. 24.hu