Nagy Ervin szerint a magyar kultúra szakadék széle felé tart, ezért nem fogom befogni
A színész Rákay Philippel való harcáról, elbukott főszerepeiről, Andy Vajnáról és a kiállás fontosságáról is beszélt.
Az RTL.hu-nak adott hosszú interjút Nagy Ervin, amiben A Királyban játszott Zámbó Jimmy-karakteréről – amiért barátjával, Szőcs Arturral volt versenyben – mesélve megjegyezte: sokáig forszírozta, hogy legyen műorra, de végül a paróka is elég volt, hiszen egy napra kipróbálta, milyen arcprotézisekkel Jimmyvé válni, de leginkább viaszszobornak érezte magát, így inkább maradt a kevesebb több elvénél.
Szóba került a Szia, Életem! is, aminek főszerepéből – ahogyan ezt korábban mi is megírtuk – a produceri székek egyikében ülő Geszti Péter rakta ki, mégpedig politikai nyomásra, hiszen a kérés a Nemzeti Filmintézettől (NFI) érkezett. Nagy ennek kapcsán kijelentette: örült annak, hogy ezt Gesztivel az Adom a napom forgatásán, élőben beszélhett meg.
Nem ez volt az első eset, hogy elbukott egy főszerepet, a Szabadság, Szerelem esete például nagyon bántotta, hiszen egy egyeztetési probléma miatt kellett félreállnia, az akkor még bőven a magyar filmipar vezetőjének számító Andy Vajnával való kapcsolata pedig annak haláláig
kellemesen rossz hangulatúvá
vált.
Nagy Ervin ezután arról beszélt, hogy szerinte a Vajna-éra valójában nem volt negatív előjelű:
Mindig elmondom Vajnával kapcsolatban, pláne úgy, hogy látom, milyen űrt hagyott maga után, pláne úgy, hogy látom, mi jött utána, hogy ma már áldásosnak látom azt a lobbitevékenységet, amit a magyar filmért kifejtett. A halála után ennél csak rosszabb lett a helyzet.
A téma rövidesen a színész politikai szerepvállalására terelődött: a vele komoly vitákat lefolytató apjával ellenétben ugyanis úgy érzi, hogy egy demokráciában igenis lehet hangosan szidni a rendszert, főleg, hogy előtte tíz éven át kulturáltan, de jól hallhatóan próbálta tenni ugyanezt, majd elérte azt a pontot, mikor elege lett.
Azt például nem látják az emberek, milyen hosszútávú hatása van az alternatív műhelyek kinyírásának, azt csak az látja, aki benne ül. Mi látjuk belülről, hogy ez tarthatatlan. Végül is nem történik más, csak annyi, hogy kinyírják a függetleneket és harminc év múlva nem lesz semmi, csak a hűlt helyük. Mindig ez megy Magyarországon: végignézzük, hogy valami elpusztul, majd hatalmas energiákkal újra fel kell építeni a nulláról. Ha felemeled a hangod, megkapod, hogy minek kiabálsz, nem kell itt hőzöngeni, jó minden, ahogy van. Valamikor A bajnok körüli balhé idején kezdődött, hogy kezdtem felemelni a hangomat
– mondta, majd hozzátette:
szerinte az egyértelmű politikai támadás volt a Katona József Színház ellen. Mert mit hirdet a hatalom? Hát azt, hogy elöl csillog-villog minden, tiszta udvar, rendes ház, megy a magánélet szentségesítése, miközben mennyi ereszcsatorna van ebben az országban. És ha erre valaki, vagy történetesen egy darab, a maga művészi módján rámutat, az baromira tud fájni. És ilyenkor a politika, mint egy hisztis, durcás gyerek neked megy, rugdos, ahol tud.
Az interjúban a tanárok melletti nyári kiállásáról, valamint a Rákay Philippel kialakult nyilatkozatháborúról is szó esett. Nagy ebből semmit sem bánt meg, hiszen úgy érzi, hogy
ha valaki azt hiszi, a miniszterelnök engedélyével a zsebében mindent megengedhet magának, beleértve a tanárok becsmérlését, akkor kutyakötelessége visszaszólni, hogy ne már.
Nem kell persze minden nap hallatnia a hangját, de néhanapján, vagy ha épp őt szólítják meg, akkor vissza kell ütnie.
Ez nem győzelem vagy vereség kérdése. Azért szólalok meg, mert a szakadék széle felé tart a magyar kultúra, a magyar közoktatás, a magyar társadalom. Én ilyen mintákat kaptam a tanáraimtól, szóval nem fogom befogni
– mondta.