Az amerikai elnökválasztás keltette médiazajban kissé elsikkadt a hír, amely szerint Magyar Péter pártja nem kíván indulni a Tolna megyei 2. választókerületben januárban esedékes időközi választáson. Először is fontos leszögezni, hogy ez a Tisza Párt saját döntése, amit tiszteletben kell tartani. Másodszor pedig egyet is kell értenem Magyar Péterrel abban, hogy valós kérdés, ha nyernének, vajon mit csinálna az az egy szem képviselőjük a parlamentnek nevezett színházban – én magam 2022 óta pont ezért tartom magam tudatosan távol az országgyűlési pótcselekvésektől.
A régi ellenzék egyebek mellett azért jutott oda, ahol most van, mert megelégedtek a Ház falai közt elmondott dörgedelmes beszédekkel.
Harmadik észrevételem viszont az kell legyen, hogy bárhogy is csűrjük-csavarjuk, a távolmaradás legfőbb oka, hogy az ellenzék (legyen az új vagy régi) kilátásai ebben a körzetben nem túl fényesek.
A Tisza el akar kerülni egy vereséget, mert az éppen most nem jönne neki jól. Van ebben némi önellentmondás: a jelenleg éppen a legnagyobb támogatottságúnak mért politikai erő tudatosan nem indul el egy valódi megmérettetésen, mert attól tart, hogy veszítene. Persze, ebben is van logika, viszont ez a döntés egyben annak is a beismerése, hogy tudatában van annak: a magyar választások nem tisztességesek, a pálya erősen lejt (bár ez enyhe kifejezés). Épp ezért vezet nagyon messzire ez a döntés: ha nem szabad és nem fair a választás, akkor hogyan ígérheti bárki, hogy a tisztességtelen játékszabályok ellenére másfél év múlva mégis BIZTOSAN leváltja a kormányt?
Ráadásul legyünk benne biztosak: a Fidesz hamarosan megint átírja a szabályokat, pont úgy, hogy nekik legyen kényelmes 2026 tavaszán! A kérdés, hogy ebből a felismerésből következik-e végre akarat a szabályok megváltoztatására, vagy marad reménykedés. Vagyis a mostani visszavonulásból lesz-e egy tisztességes választást kikényszerítő stratégia, vagy marad-e a régi pártokra jellemző taktikázgatás?
