Azért teszem fel ezt a szemeket és szíveket egyaránt gyönyörködtető látványt, mert úgy tűnik keveseknek volt érezhető, hogy csupán ironizáltam.
Arra kívántam célozni, hogy a Szentatya kéznyújtása nem váltotta ki ovinak a csücsörítő reflexeit, ám a nagy orosz medve és kínai sárkány közelében azonnal beindul a pavlovi nyálelválasztás, mint a palotapincsiknél.
Azt bátran kijelenthetjük, hogy, ha sok másban nem is, de vitézség dolgában nagyhatalomnak számítunk. Gondoljunk csak a sok törökverő vitézinkre, János Vitéz, Gyula Vitéz, Vitéz Nagybányai és folytathatnánk a sort.
A fokozódó nemzetközi helyzet következtében pedig a magyar ugarnak vitézkiválasztó szervrendszere is fokozódó vitézkiválasztásra kényszerül. Egyfajta népnemzeti tradicionális terheltség, de legalább a miénk, hisz belső kényszer ez! Némi kárhozattal "köztetek lehetnék, szép magyar Vitézek, aranyos Leventék." Nem is csudálkozhatunk, hogy Vitéz Nagybányai után keletkezett néplélektani űrt, sebet a népgyógyászati módszerekkel gyógyító magyar társadalom kitermeli a saját csudaelixírjét, sajátos turulját és táltosát. Akit nem más mit az egyre vitézibb és egyre testesebb miniszterelnökünk, testesít meg. Ki más is lehetne, Ő mint a nép egy szerény családjából származó, de tehetséges szélesvállú földszagú gyermeke. Nem is lehetett más, mint kinek egész lénye, teste, lelke, kezdetektől csak azt leste, hogyan győzhet minden reggel, délben és este. Lássuk be van némi igaza Bagdi Emőkének mikor nemzet felkent Mészárosait, Rezsi Szilárdot, Viktorokat, Győzőket és Győzikéket szakmai igényességgel jellemezte. "Nomen est omen" mondta Ő legitimáló mély áhítattal. Nem mondta, bár mondhata volna azt is, hogy kutyábul nem lesz szalonna. Nem mondta hisz ez közelebb áll a valósághoz, miáltal pszichológiailag olyan snassz és kommersz, nem beszélve arról, hogy seggnyalásilag ellenjavalt! Nemdebár? Márpedig kutyábul szalonna nem lesz! Főként ha pincsi a lelkem, és pincsi a mi lelkünk is. Maximum kicsi, ócsó kínai kaja, vagy orosz rulett vállhat belőle, de csak nekünk, speciálisan magyar használatra.
Mi egy telhetetlen nép vagyunk! Nem elég nekünk a gazdasági, válság, hanem kelletik még nekünk egy vitéztúltermelési válság is. Hiszen ha már lúd, akkor legyen Kövér és bajuszos is az a fránya magyar gúnár. Mert hogy is van ez most?
Ott tartunk, hogy lecseréltük Vitéz Nagybányait egy „szép magyar vitézre, aranyos Leventére” és immár Nagybányai helyett, Orbányai Nagy Viktorral büszkélkedünk szerte a világban, ahelyett, hogy elsüllyednénk szégyenünkben!!! Ugye milyen nagyon szép is lehetne a magyar hagyományőrzés! De tényleg, irónia nélkül lehetne, ha tudnánk szelektálni nemdebár? Úgy tűnik kedves népi írók, költők, és értelmiség, hogy ez nem épp az erősségünk. Tényleg nem tudjuk átlépni saját múltunk sötét árnyait? Szerintem menne, ha az őszinte, gondolatra, érzésre bátran, végre felfogni mernék, hogy nem csak vágyni, de akarni és tenni is kéne már. Hiszen adtunk mi már emberséget az embernek!
Adjunk hát emberséget a magyarnak, hogy ne legyünk német gyarmat, de orosz, kínai, és, de főként, ne orbán gyarmat sem!!! Ez kéne hát, de sokkal gyorsabban, bár gondosan és szépen, ahogy a csillag megy az égen.
Kiscserkészek legyünk résen, vagy ránk kozmál a történelem!!!
