Akkor is, ha nem tudod merre menj tovább. Akkor is nő vagy, ha nem mész a strandra fürdeni, mert szégyent érzel a tükörbe nézve, és akkor is, ha a tested mindenki előtt vállalod. Nő vagy, akkor is, ha elárultak, ha úgy érzed, megállt az élet. És akkor is, ha ősz hajszálak keresztezik a ráncoktól vésett arcod.
Nő vagy, ha büszkén vállalod, és nő vagy akkor is, ha az időt az ellenségedként gyűlölőd.
Nő vagy akkor is, ha bántanak, és akkor is, akkor leginkább, ha eldöntöd, többé nem hagyod.
NŐ vagy, egy gyerekkel, hárommal, vagy többel, és nem kevesebb attól, aki ezt nem vállalta.
Nő vagy! Nő vagy akkor is ha megérted, ha lépsz, ha állsz, ha futsz, vagy éppen menekülsz.
Nő vagy, erővel, és néha gyengén, sírva, de mindig remélve.
Nő vagy hittel, mögötted számtalan pofonnal.
Nő vagy. Szép vagy. Hidd el. (Todorovits Rea)
