Olvasom Simicskó Istvánnak, a KDNP frakcióvezetőjének süket és meglepően felkészületlen hablatyolását a Gellért-hegyi Szabadság-szoborra tervezett kereszt apropóján. Azt mondja, hogy Magyarországnak példát kell mutatnia a hanyatló Nyugat számára, és meg kell erősítenie a keresztény értékeket, amelyek Nyugat-Európában lankadnak.

Nagy szavak: öntelt kinyilatkoztatás és velejéig ostoba prófécia Magyarországról és a Nyugatról, amely részben arról tanúskodik, hogy Simicskónak a rogáni propagandakifőzde hátsó udvaráról származó üres és tartalmatlan közhelyeken kívül semmi valóságos tudása nincs a történelemről, sem a múltról, sem a jelenről, részben pedig arról, hogy az Újszövetség elnevezésű szent iratról sincsenek beható ismeretei, noha ez a szöveggyűjtemény állítólagos hitének alapjait jelenti. Ez a nagyszájú és öntelt duma épp ellene mond annak, amit egyebek mellett Pálnak a Galatákhoz írott levele tartalmaz, világossá téve, hogy a kereszt minden hamis dicsekvést, nagyképű ostobaságot kizár: „Én azonban nem akarok mással dicsekedni, mint Urunk, Jézus Krisztus keresztjével.” (Gal 6,14) A KDNP frakcióvezetője – miként az egész KDNP, valamint koalíciós partnere, a Fidesz, s annak bűnszövetkezetbe egybeforrott holdudvara valójában mind Krisztus keresztjének ellenségei, ugyanis ezek a minden bűnben és gazemberségben hentergő alakok a keresztény nevükhöz méltatlanul élnek. „Hiszen – mint már többször mondtam, most meg könnyek közt mondom – sokan úgy élnek, mint Krisztus keresztjének ellenségei.” (Filippieknek 3,18)

Simicskó felettébb komikusan és könnyed zavartalansággal veszi át az orosz ortodoxia tanítását („Moszkva a harmadik Róma” – Tretyij Rim), s az egykori (és ma újraéledő) teóriát az orbáni Magyarországra ülteti át: Orbán Magyarországának, mint a keresztény ügy egyetlen igazi letéteményesének (nyugodtan tessék csak mindezen teli szájjal hahotázni!) történeti és üdvtörténeti feladata az egyetemes krisztusi küldetés végrehajtása: a romlott, dekadens, bűnökkel teli, Isten útjáról letért engedetlen és megátalkodott, a végső megsemmisülés előtt álló Nyugat visszatérítése az egyedül igaz krisztusi útra. Vajon tudja-e ez a Simicskó nevű ember, hogy a XVI. században élt Filofej nevű pszkovi szerzetes elméletét harsogták a XIX. században a nyugatosokkal szemben a szlavofilek, aztán ennek szekularizált változatát hirdette a Szovjetunió Kommunista Pártja, amely szintén a romlott, pusztuló és embertelen Nyugat és vele az egész világ átfazonírozásában találta meg evilági küldetését, vidáman dalolva, hogy ez a harc lesz a végső, és nemzetközivé lesz az egész világ.

Amúgy, ha Simicskó ezzel nem volna tisztában, elárulom: a fenti kísérletek egyikének sem lett igazán jó vége.

Mindamellett nem értem, hogy ha már, akkor az Orbán-kormány miért latin keresztet kíván odahazudni a Gellért-hegyi Szabadság-szoborra, miért nem vállalja fel önmagát, s nagy barátját, Putyin Oroszországát és Putyin pravoszláv egyházát? Sokkal realisztikusabb lenne ott egy csinos orthodox (bizánci, orosz, pravoszláv) kereszt, amely hűségesen és kontinuusan követné a szobor történelmi hagyományát, vagyis a valahai szovjet katonák emlékezetének szoborba öntött látványát, egyúttal vizualizálná az Orbán-rezsim sírig hű és mindenek fölötti elkötelezettségét a nagy putyini „béketáborhoz”.

Az eredeti írás itt olvasható.: Gábor György/Facebook