Amint arról a Népszava nyomán a Hírklikk is beszámolt, Varga Mihály pénzügyminiszter a napokban közölte: a januári emelés „mértéke az éves várható inflációval megegyezően 3,2 százalék körül alakulhat”. Katona Tamás, a Pénzügyminisztérium volt államtitkára szerint az idén azért maradhat el a novemberi nyugdíjkorrekció, mert januárban már 6 százalékkal emelkedett az ellátások mértéke, miközben az infláció 4 százalék alatt várható. S bár szeptembertől várhatóan gyorsul a pénzromlás, és a decemberi infláció már 5 százalék fölött lesz, de az év egészét tekintve nem haladja meg a 6 százalékot, ezért nem lesz visszamenőleges korrekció. 

Nyugdíjprémiummal pedig azért nem számolhatnak az idén az idősek, mert a költségvetés eredetileg 4 százalékos gazdasági növekedést irányzott elő, ám ennek a fele sem valószínűsíthető. Márpedig a nyugdíjprémiumnak a nemzeti össztermék legalább 3 és fél százalékos növekedése a feltétele. (A kormány úgy szokott a nyugdíjprémiummal kapcsolatban fogalmazni, hogy az idős emberek is megérdemlik, hogy részesüljenek a gazdaság eredményeiből.) 

Lesz tehát nyugdíjemelés januárban – ez a februárban kézhez kapott utalásokkal realizálódik – valamint a néhány évvel ezelőtt visszaállított 13. havi nyugdíjra is számíthatnak azt időskorúak. Mindkét pénz jól jön az egyre durvább bolti áraktól sújtott szépkorú tömegeknek, ezért hálásak is lesznek a kormánynak és személyesen Orbán Viktornak. Aki egyetlen alkalmat sem mulaszt el, hogy megemlítse: a Fidesz-kormány adta vissza az embereknek a 13. havi nyugdíjat, amit a szocialisták, Gyurcsány Ferenccel az élen, elvettek.

E hangzatos hazugságnak nem szoktak sokan utánajárni, pedig, érdemes felidézni a 13. havi nyugdíj történetét.

A 13. havi nyugdíj története ott kezdődik, hogy a 2002. évi parlamenti választások után a szocialista Medgyessy Péter alakíthatott kormányt. Az újonnan alakuló kabinet még ugyanabban az évben benyújtotta az országgyűlésnek „Az egyes szociális tárgyú törvények módosításáról” szóló törvényjavaslatát, melynek egyik eleme volt a 13. havi nyugdíj intézménye. Az akkor ellenzékben lévő Fidesz, nem vett részt a végszavazáson, így a törvényjavaslatot kizárólag az akkori kormánypárt képviselői szavazataival fogadta el az Országgyűlés. 

Mádl Ferenc köztársasági elnök – Magyar Péter anyai nagyanyjának testvére – nem írta alá a parlament által elfogadott törvényt, és megfontolásra visszaküldte az országgyűlésnek, a kormány pedig a parlament téli szünete után, változatlan tartalommal ismét benyújtotta a törvényjavaslatot. 

Az újabb szavazás 2003. február 4-én volt, s a korabeli jegyzőkönyvek máig tartalmazzák, hogy a ma is aktív politikusok közül kik azok, akik nem szavazták meg a törvényjavaslatot. Semjén Zsolt, Harrach Péter, Rogán Antal, Szijjártó Péter, Fónagy János, Németh Zsolt, Répássy Róbert és Tállai András nemmel voksolt, míg ötvenöt fideszes parlamenti képviselőben még ennyi bátorság sem volt – ők inkább távol maradtak a szavazástól. Így mások mellett Orbán Viktor, Áder János, Kövér László, Varga Mihály, Lázár János, Pokorni Zoltán, Kósa Lajos, Selmeczi Gabriella, vagy éppen Deutsch Tamás sem szavazta meg a nyugdíjasok plusz járandóságát. (Kiküldték magukat a teremből kávézni.) 

A történet további része – mármint azok előtt, akiknek nem szelektív az emlékezetük – ugyancsak ismert. A 2008-as világgazdasági válság a magyar gazdaságot sem hagyta érintetlenül, s az államcsőd elkerülése érdekében az akkor már Bajnai Gordon vezette kormány arra kényszerült, hogy felfüggessze a 13. havi nyugdíj kifizetését. Nem Gyurcsány Ferenc vette el tehát a 13. havi nyugdíjat, ahogyan az a Fidesz retorikájából rendre kihallatszik, hanem a Bajnai-kormány felfüggesztette. 

2010 után, amikor már a Fidesz kormányzott, több olyan év is volt, amikor „vissza lehetett volna adni” a 13. havi nyugdíjat, ám Orbánnak csak a 2022-es választás közeledtével jutott eszébe ez a gesztus. (Nem mellesleg olyan helyzetben, amikor egyébként a magyar gazdaság állapota ezt csak az eladósodottság növekedése árán tette lehetővé. Ennek az osztogatásnak az árát ma is nyögi a magyar gazdaság.)

Mindezt le lehet írni és el lehet mondani a még meglévő, kormánytól független sajtóban, ám az érintettek többségében csak az marad meg, hogy a drága jó kormány januárban emeli a nyugdíjakat. (Ami egyébként – üzenjük Mari néninek Békésborzadályra és Józsi bácsinak Rémrettentőre – nem jótétemény, hanem a kormány törvény által előírt kötelessége.)

Hogy ez az emelés nem elegendő a vásárlóerő megőrzésére (növelésére pláne nem), ezért a legtöbben nem a kormányt, hanem – hála a propagandának – a magyar embereket kiszipolyozó multikat fogják okolni. Orbán és a Fidesz ugyan nincs könnyű helyzetben – épp Kötcsén közölte övéivel a miniszterelnök, hogy megváltozott a belpolitikai erőtér – ám a 2026-os választásig még van idő, s a megszállt sajtó révén a propaganda szinte korlátlanul a Fidesz rendelkezésére áll.