Orbán Viktor a minap, mintegy önmagát és kormányát állítva példázatként az amúgy velejéig lezüllött, lerohadt és bűnökben fetrengő magyar társadalom elé, azt mondta, hogy a kormányülés előtt minden kormánytag leadja a mobiltelefonját, miután a készüléket tilos bevinni az ülésre, de aki ezt nem tenné meg, azt – mint ragyogta a kormányfő – Pintér Sándorra bízzuk, akinek „nem szeretnék a kezei közé kerülni.” 
Szó bennszakad, hang fennakad. A történelmet viszonylag jól ismerő, egyes korszakaiban talán otthonosabban mozgó emberként, jóllehet sok mindenről volt alkalmam részletesen olvasni, kellő fantázia híján mégsem tudom elképzelni, hogy Pintér Sándor, akinek még a mi megannyi tűzokádó, hétfejű sárkányokkal, kősziklákat majszolgató óriásokkal, Óperenciás tengeren és üveghegyeken túli rettentő szörnyekkel megküzdő népmesei hősünket is megszégyenítő kormányfőnk sem szeretne a kezei közé kerülni, vajon milyen lépéseket foganatosítana abban az esetben, ha valamelyik kormánytag mégis megpróbálná becsempészni magával a telefonját a kormányülésre: akasztás?, golyó általi halál?, villamosszék?, nyaktiló?, máglyahalál?, damnatio ad bestias?, karóba húzás?, garrote?, megkövezés?, kerékbe törés?, felnégyelés?, avagy csak kíméletes és barátságosan presszionáló deres, kalodába zárás, esetleg büntető- és átnevelőtábor jönne szóba a mi rendőrminiszterünk széles repertoárjából?
Mert a mi rendőrminiszterünk, a legendás ősz bajnok, mitikus hős a javából. Gondoljunk csak bele, micsoda mindenre elszánt bátorsággal, lélekemelő elszántsággal rúgatott ki egyik pillanatról a másikra állig fegyvertelen tanárokat, iszonytató zombikkal felérő gimnáziumi vagy kórházi igazgatókat, s milyen roppant elővigyázatossággal és szakértelemmel szervezte át a közoktatás és az egészségügy intézményeit katonai vagy rendőrségi telephelyekké.
Pintér tán még a görög mitológia legnagyobb hősét, Héraklészt is simán lepipálná: hatalmas dorongjával doromboló háziállattá szelídítené a nemeai oroszlánt, a Hüdra fejeire tulipános szájkosarakat helyezne, a vadkant pórázon sétáltatná a körúton, Minosz bikáját peckesen meglovagolva érkezne a kormányülésekre, a heszperiszek aranyalmáit ott árulná a Belügyminisztérium előtti zöldséges standon, s az alvilág háromfejű kutyáját, Kerberoszt privát biztonsági cégében tárgyaló partnerként alkalmazná.
Pintér Sándor tényleg egy hérosz.
Csak azt nem értem, hogy ez az örökkön győztes, vitézlő matador hogyan csinálta össze magát annyira, hogy rendőreivel udvarias és előzékeny kíséretet biztosított annak a bosnyák szurkolói csürhének, amelynek feketeinges tagjai, véletlenül letévedve a Puskás-stadionba vezető útról, jártukban-keltükben kicsit beugrottak a budapesti zsidó negyed kellős közepibe, hogy diadallal meglobogtassák az esetlegesen és spontán módon náluk lévő palesztin zászlóikat, s hogy a pesti zsinagógák mellett elmasírozva, kórusban üvöltve és fenyegetően gesztikulálva nyilvánítsák ki teljes szimpátiájukat és rokonszenvüket a 2023. október 7. előtt és a 2023. október 7. után egyaránt roppant békeszerető, feltűnően toleráns és minden körülmények között a zsidó-keresztény hagyomány mellett kiálló, valamint az ökumené szellemiségétől áthatott palesztinok iránt.

Szerző. Gábor György