A Makronóm Intézet vezető elemzője rávilágított, hogy az úgynevezett „mosodaországok” – India, Törökország, az Egyesült Arab Emírségek, Szingapúr és Kína – nyers kőolajat vásárolnak Oroszországból, feldolgozzák azt, majd továbbértékesítik a Nyugatnak.

Ukrán tisztviselők és emberi jogi csoportok arra kérik az Egyesült Államokat, hogy zárja be azt a kiskaput, amely lehetővé teszi, hogy a más országokban finomított orosz nyersolajat az Egyesült Államokba szállítsák.

A Biden-kormányzat tavaly márciusban, közvetlenül a Kreml ukrajnai inváziója után, tilalmat rendelt el a nyersolaj és más kőolajtermékek Oroszországból történő közvetlen beszerzésére. Az Európai Unió, amely energiaellátás tekintetében nagymértékben függött Oroszországtól, decemberben betiltotta az orosz nyersolaj, majd februárban a kőolajtermékek beszerzését.

Nem váltották be a reményeket a szankciók

A szankciók Oroszország exportbevételeinek komoly, napi 160 millió eurós csökkenéséhez vezettek, és a nyugati politikai kommunikáció is előszeretettel hangoztatja az intézkedés eredményességét.

A visszaesés azonban időszakosnak bizonyult: áprilisra Moszkva már az ársapka bevezetése óta elért legnagyobb olajbevételt könyvelhette el 

– mutatott rá lapunknak Santo Martin.

A Makronóm Intézet vezető elemzője megállapította, hogy az orosz árbevétel-növekedés hátterében egyrészről az Ural olaj árának áprilisi időszakos emelkedése, másrészről pedig az ársapka rendelkezéseinek betartása körüli hiányosságok állnak. Az orosz vállalatok bevételei 2022-re megduplázódtak az egy évvel korábbihoz képest, amiben nagy szerepe volt az olaj- és gázbevételek növekedésének.

Az orosz kőolaj utat talál Európába

Az adatok szerint az orosz nyersolaj feldolgozott formában bizonyos kiskapukon keresztül mégis eljut Európába. 

Egyes, úgynevezett »mosodaországok« – idetartozik India, Törökország, az Egyesült Arab Emírségek, Szingapúr és Kína is – nyers kőolajat vásárolnak Oroszországból, feldolgozzák azt, majd továbbértékesítik a Nyugatnak. A felsorolt öt országot a finn CREA kutatóintézet elemzése »mosodaországoknak« nevezte el, mivel nyers kőolajat vásárolnak Oroszországból, a saját üzemeikben feldolgozzák azt, majd az így »tisztára mosott« olajtermékeket értékesítik, többek közt a nyugati országoknak is

– magyarázta Santo Martin, hozzátéve, hogy Oroszország lehetőségeit valóban szűkíti, hogy kedvezőtlenebb feltételek mellett tudja külföldre szállíttatni az olajat, itt is nyílt egy kiskapu azáltal, hogy megjelent egy 600 tankerhajóból, a teljes globális flotta 10 százalékából álló „szellemflotta”.

A szakértő elmondta, hogy ez a flotta kisebb léptékben korábban is létezett, és az olyan, szankciók sújtotta országok kőolaját szállította, mint Irán vagy Venezuela. Az Oroszország elleni szankciók nyomán azonban megugrott ezeknek a hajóknak a száma. A szellemhajók nyomon követését megnehezíti, hogy rendre meghamisítják a nyomkövetőik által kibocsátott jeleket, elfedve valódi úti céljukat a felügyelőhatóságok elől.

Az orosz nyersolajból finomított termékek tehát a szankciók ellenére utat találnak a nyugati piacokra, még akkor is, ha a „mosodaországok” nem csak orosz nyersolajat dolgoznak fel, és értékesítenek tovább

– mutatott rá Santo Martin, rámutatva, hogy a legtöbb olajterméket (20,1 millió tonnát) az EU vásárolta fel 17,7 milliárd euró áron. 

Így veszíti el az olaj az orosz jellegét

A „mosodaországok” tevékenysége azonban legális: ha az orosz nyersolajat egy másik országban történő finomítással „lényegesen átalakítják”, akkor az jogilag megszűnik orosznak lenni. Ugyanezek az előírások már régóta vonatkoznak a más, szankciókkal sújtott országokból, például Iránból és Venezuelából származó olajra is – mutatott rá a The New York Times. Megjegyezték, hogy az ilyen jellegű kereskedelemmel szembeni ellenállás mégis egyre nő, főleg, mert szakértők szerint közvetve az orosz gazdaságot is erősíti.

Nem tudom, hogy hangzik ez angolul, de ukránul én ezt a stratégiát csótánystratégiának nevezem, ami azt jelenti, hogy megpróbálnak minden lehetséges kiskaput megtalálni, pont, mint egy csótány, amely a réseken keresztül próbál bemászni a lakásodba 

– mondta az orosz olajkereskedelemről Oleg Ustenko.

Az ukrán elnök gazdasági tanácsadója szerint „be kell tömni ezeket a lyukakat”.

Feltekernék a szankciókat

Nehéz megbecsülni, hogy az Egyesült Államok mennyi olyan finomított kőolajat importál, amely eredetileg Oroszországból származik. A Global Witness, egy londoni székhelyű, környezetvédelmi és emberi jogokat védő szervezet jelentése szerint a mennyiség kicsi, de nem elhanyagolható.

Vegyük például Indiát, amely az egyik legnagyobb résztvevője ennek a tevékenységnek. Az Egyesült Államok az idei év első öt hónapjában nagyjából 152 millió hordó finomított kőolajterméket importált, amelynek mintegy 8 százaléka Indiából származott.

Az Egyesült Államok által Indiából importált finomított kőolaj több mint 80 százaléka egyetlen kikötőből származik, a Gudzsarát tartományban található Sikkából, ahol a Global Witness számításai szerint a világ legnagyobb finomítója, a Jamnagar található. Az év első öt hónapjában pedig a csoport becslése szerint a kikötőbe érkező nyersolaj 35 százaléka orosz eredetű volt. Ezen áramlások megakadályozására a Global Witness az orosz nyersolajat vásárló finomítókból származó összes import betiltását javasolja.

Az orosz nyersolajjal működő finomítókból származó olaj betiltása józan döntés az Egyesült Államok számára

− mondta Lela Stanley, a Global Witness vezető nyomozója. Tom Kloza, az olaj nagykereskedelmi és kiskereskedelmi árait nyomon követő Oil Price Information Service globális energiaelemzési vezetője azonban úgy véli, hogy ennek a lépésnek lenne némi hatása az energiaárakra az Egyesült Államokban és Európában is. Az elemző szerint a Biden-kormány vonakodhat olyan lépést tenni, amely a választások közeledtével növelné a benzinárakat.

Merre tovább, nyugati szankciók?

A „mosodaországok” tevékenységéből azonban látszik, hogy továbbra is komoly kereslet van Nyugaton az orosz eredetű olaj iránt, még akkor is, ha az közvetett úton érkezik.

A nyugati világ kényes helyzetbe került, ugyanis a szankciókat nem vonhatják vissza az azzal járó nemzetközi presztízsvesztés miatt

– világított rá Santo Martin, hozzátéve, hogy a Moszkvával szembeni keményebb fellépést támogató politikai erők gyakran hangoztatják, hogy az ársapka jelenlegi szintje túl magas.

A szakértő kifejtette: a szankciók támogatói szerint érdemes lenne akár 30 dollárra csökkenteni az árakat, hogy az még inkább visszavágja az orosz bevételeket (a termelési költségek 15 dollár/hordó körül mozognak). A szigorítás azonban azzal fenyegetne, hogy a világ termelésének 12 százalékát kitevő orosz kőolaj jóval kisebb mértékben jutna el a világpiacra, mivel Moszkva aligha értékesítené azt ilyen nyomott áron. Mindez jelentős drágulást idézne elő. 

Felröppentek hírek arról is, hogy az EU másodlagos szankciókat vezetne be azokkal az országokkal szemben, amelyek segítenek Oroszországnak kijátszani a szankciókat. Ez azonban veszélyes fegyver, amellyel az EU minden bizonnyal nem mer élni: Kína és Törökország mára olyan súlyú globális szereplőkké váltak, hogy az EU nem engedheti meg magának ezt a drasztikus lépést

– fogalmazott a Makronóm Intézet vezető elemzője, megjegyezve, hogy a jelenlegi helyzet végső soron minden szereplő számára elfogadható, még ha nem is kellemes: a nyugati politikai elit a belső közvélemény felé kommunikálhatja azt, hogy tesz valamit, még akkor is, ha az kevés eredménnyel jár. Ugyanakkor az energiaválság előtti időszaknál drágábban jutnak hozzá az európai országok a kritikus fontosságú olajtermékekhez, ami komoly versenyképességi hátrányt jelent. A nagy nyertesek pedig a „mosodaországok”, amelyek a feldolgozás költségei mellett is lefölözhetik a különbözetet a finomított termékek eladási és az Ural nyersolaj kedvezményes beszerzési ára között.