A bűnbánat, bár Isten drága ajándéka, mégis mi magunk is tudatosan kell törekedjünk arra, hogy önmagunkkal szembenézve, saját hibáinkat, gyengeségeinket, bűneinket számba véve, pillanatnyi helyzetünket felmérjük! A keresztény ember, még ha Júdás bűne nyomná a lelkét, nem kétségbeesik, hanem a Megváltójához siet, sebzettségében Krisztushoz kiált, gyógyulást keres! (…) Az Egyház a bűnt elítéli, de a bűnét megbánó bűnöst irgalmas szeretettel fogadja, akárcsak egy édesanya az ő síró gyermekét! Miért hurcolod magaddal azokat a terheket, melyek lenyomnak, lehúznak? Egy gennyes fog megölhet, egy halálos bűn testedet, lelkedet szétmarja, megbetegít, kárhozatba taszít! (…) A többi paptestvéremmel együtt én is hívom, szeretettel várom azokat, akik őszintén szeretnének szembenézni önmagukkal!
A Böjte-botrány, sajnos, politikai ügy. És – bár rendkívül károsnak tartom, hogy ismét a pártpolitika szintjén értelmeződik egy gyermekbántalmazási botrány, ezzel az aspektussal is foglalkozni kell, mert a valósághoz tartozik; de aztán fontos elgondolkozni (az eddig rendelkezésünkre álló adatok alapján) a lényegen: mi történt valójában, és mi abban Böjte felelőssége. Nézzük előbb a politikai szálat.
A papceleb mint kétarcú szimbólum Van tehát egy másik igaz történet is, ami az ügy értelmezését nagyban befolyásolja: Böjte a NER kabalamacija, és ekképp is működik. Elég meghökkentő, hogy a Válasz Online-nak adott interjúban Stumpf András kérdésére tagadni próbálta ezt. Nos, akinek szemernyi kétsége volna, hogy Böjte pártpolitikai értelemben rég nem szűz, idézze fel, hogy Orbán hatalomra kerülése óta hány fideszes rendezvényen szerepel biodíszletként, vagy vessen egy pillantást ide: így kampányolt a legutóbbi választások előtt a kormánypárt jelöltje mellett.
A nemzeti-konzervatív szemléletű, ízes beszédű, góbés humorú székely szerzetes elsőrangú papceleb, és mára nagyobb NER-zászlóshajóvá vált, mint Tóth Gabi, Ákos, Kis Grófo és Nagy Feró együttvéve. És nem lehetsz úgy a NER kabalaállata, hogy ne légy egyúttal mélyen megvetett az ellenzéki tábor szemében; ezt a szabályt is tudni kell. Ennek megfelelően a ballib átlagvulgár már azelőtt pedofil gazembernek és a sátán papjának könyvelte el Böjtét, hogy a botrány kirobbant volna. Most meg aztán diadalt ül az ellenzéki közvélemény.
Hát persze, hiszen Böjte a kormányellenes oldal számára is szimbólum, ekképpen több (vagy, ha úgy nézzük, kevesebb) önmagánál. Ő a pénzen vett barát, a vérnősző és ájtatos pap archetípusa, aki most, íme, lebukott, a Fidesz pedig próbálja tisztára mosni. Koszticsák Szilárd / MTI Orbán Viktor miniszterelnök átadja az állampolgársági okiratot Böjte Csaba ferences rendi szerzetesnek 2013. december 5-én. A diskurzus e szintjét mutatta be Szabó Tímea és Rétvári Bence egy gyomorforgató politikai kuplé keretében a Parlamentben, napirend előtt. Szabó a gyűlölettől reszketve kéri számon a magyar kormányon, hogy mi történik a romániai árvaházakban, hangsúlyozva az ügy részleteit, míg a mögötte levő padban Kunhalmi Ágnes teátrálisan ájuldozik a kamerának. Szabó végül – bemutatva, hogy lehet emberi tragédiákból olcsó politikai reklámot csinálni – oda konkludál, hogy az ő pártja bezzeg milyen sokat tesz a gyermekvédelemért.
Rétvári sem marad adósa, az Országgyűlés történetének legsötétebb felszólalásaként aposztrofálja az elhangzottakat (ami azért árulkodik némi tájékozatlanságról a magyar törvényhozás történetét illetően), majd megtartja Böjte szentté avatási beszédét, amiben egy szó sem esik a botrányokról és a visszásságokról; végül arról értekezik, hová süllyedt a magyar baloldal. A derűs, optimista tudatlanság A Böjte Csaba vezette Szent Ferenc Alapítvány ma már óriási méretű gyermekvédelmi hálózat: csak bentlakásos otthonukból huszonhárom működik Romániában, a határ menti Kisiratostól az anyaországtól legmesszebb eső Kovásznáig. Ezen kívül harmincegy iskolát és tizenkilenc napközi otthont visz az alapítvány, a felsorolt intézmények mindegyike Böjte felügyelete alá tartozik.
Az a két gyermekotthon is, ahol az egyik alkalmazott tíz éven keresztül több mint harminc gyereket bántalmazott fizikailag, verbálisan és szexuálisan. A nevelő huszonnyolc évet kapott tetteiért a Maros Megyei Törvényszéken. Később a szovátai gyermekotthon több volt lakója beszélt újságíróknak arról, hogy egy férfi és egy nő részéről bántalmazásoknak voltak kitéve, és az áldozatok egyike, Máthé-Bogár Mónika az arcát és nevét is vállalva elmondta, hogy a férfi nevelő többször megerőszakolta. Ebben az ügyben e cikk megírásának pilanatában még nem folyik büntetőeljárás. Az ügyeket a Transtelex, az Átlátszó Erdély és a Mérce tárta fel, az újságírók tiszteletre méltóan alapos és állhatatos munkát végeztek, ezzel kivívták Böjte haragját, aki a cikkek megjelenése után közölte, hogy az Átlátszó Erdéllyel többé nem is áll szóba. És hát volt az a „szerencsétlen” anyák napi beszéde is Böjtének, amikor azt bírta mondani: Ilyenek a nők. Ha virágot kapnak, turbékolnak. Ha a fejsze fokával kopogtatják a vállukat, akkor sikoltoznak. Nem olyan komplikált a női lélek. (…) Mindig, amikor egy ilyen asszony jön, akkor a kollégáknak elmondom, el kell vinni a fodrászhoz, aludja ki magát, szép ruhákat kell venni a turkálóban, és nagyon hamar megnyugszik, biztonságban érzi magát a nő. Kicsit sírdogál, de tényleg talpra áll. E mondatok történeti kontextusa, hogy Böjte egyik intézményében egy asszony keresett menedéket, akit a férje rendszeresen bántalmazott, fejszenyéllel is megverte.
Böjte arra akart rávilágítani a szövegével, hogy inkább legyen békesség, szépen kell bánni az asszonnyal, nem szabad bántani. Csak közben elmondta azt is, milyennek gondolja a nőket, meg – ami az esetünkben fontosabb – mennyire keveset tud a bántalmazó kapcsolatokról, azok működéséről, lélektanáról, illetve arról, hogyan lehet kezelni az ilyen helyzetet.
Megrendítő, mennyire nem tud semmit, aki ilyen szöveggel visszaküld egy asszonyt egy súlyosan bántalmazó kapcsolatba. Aki ilyet tesz, a bántalmazónak falaz. És Böjte nem tud semmit arról sem, mit él át egy bántalmazott gyerek. Semmit nem tud, mert semmit nem akar tudni. Böjte világa ugyanis szép. Ami nem azt jelenti, hogy ne tudná, milyen rettenetes dolog család nélkül, nyomorban felnőni. Hanem azt jelenti, hogy már megteremtett egy másik miliőt maga körül, ami az ő fogalmai szerint szent, tiszta és sérthetetlen. És az olyan információkat, melyek nem ezt támasztják alá, be sem engedi. Rendre felvetődik a kérdés, hogy Böjte mikor értesült a visszaélésekről, és mit tett konkrétan, hogy azokat megszüntesse. Ezekről a jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján igen óvatosan érdemes mondani bármit is. Mindenesetre az egyik érintett otthon igazgatója azt nyilatkozta: „Ha egy gyereknek akár a kisujja eltörik, azt jelezni kell Csaba testvérnek, ugyanígy a tanulási nehézségeket vagy az évismétlést.”
Az ügyész is feltette a kérdést a vádiratban, hogyan volt lehetséges, hogy egyik felnőtt sem vett észre semmit a súlyos visszaélésekből, amelyeket az elítélt nevelő évekig művelt. A gyerekek megfélemlítésén túl egyetlen magyarázatot talált: hogy ezek elismerése büntetőjogi felelősséget vont volna maga után, és negatív fénybe állította volna a gyermekotthont és az alapítványt, amelynek része – írja az egyik cikk.
Azt a kérdést is érdemes tisztázni, hogy mit jelent visszaélésekről értesülni. Mert egy dolog, hogy hall valamit az ember, aztán más dolog, hogy eljut a tudatáig, és aztán ismét más, amikor hárítás és bagatellizálás helyett szembesül vele, felfogja a jelentőségét, majd pedig megtesz mindent, hogy az áldozatoknak segítsen. Ez az utolsó lépés máig nem történt meg.
https://24.hu/belfold/2023/06/21/bojte-csaba-atya-gyermekbantalmazas-abuzus-balavany-velemeny/?fbclid=IwAR3RhoOraBbukFU1SA1RcGKaI9FCqobPmdW0GZ7XBgfy27BN14Mqn3eFzRo
