A WMN levelet kapott Kőszeg Ferenctől, benne egy írással, amelyet feladója válaszlevélként küldött. Arra a cikkünkre (link kommentben), amelyben a Sipos Pál-ügy legismertebb, az esetet először a nyilvánosság elé vivő áldozata, Kováts Mihály, és a papi pedofília áldozatai közül először megszólaló Pető Attila nyílt levelet fogalmaztak meg Kőszegnek a Partizán-interjúja kapcsán. Kőszeg nekünk írt üzenetében kijelentette, hogy írását csak így, egyben, mindneféle szerkesztés nélkül közölhetjük. A levelet végigolvastuk (többen), és úgy döntöttünk, hogy annak szerkesztetlenül, "válaszlevélként", nem nálunk van a helye. Indokainkat kifejtettük Kőszeg Ferencnek is emailben. Az írást ezután az atlatszo.hu, ahol Kőszeg Ferenc vendégszerzőként blogol, - mondjuk így - egy erősen szelektív felvezető szöveggel publikálta (link szintén kommentben). Ebben azt írja a szerző, hogy a WMN azért utasította vissza közlést, mert a válasz "túlterjeszkedett a levélírók által felvetett problémán", és mert "némileg ironikus hangon írt" a me too mozgalomról.

Ezek után, úgy érzem, nem tehetek mást, mint megmutaton azt a levelemet, amelyet Kőszeg Ferencnek írtam, benne az indokainkkal. Ha valaki nem ért egyet velünk, akkor legalább a teljes valóság alapján tegye.

Köszönöm a figyelmet. Íme a Kőszeg Ferencnek küldött levelem:

Tisztelt Kőszeg Ferenc,

elolvastuk az ön által küldött válaszlevelet. Mégegyszer nagyon köszönjük, megtiszteltetés számunkra, hogy elküldte.

Kollégáimmal úgy látjuk, hogy ennek a szövegnek arányaiban csak egészen kis része válaszol arra, amit a WMN hasábjain közzé tett nyílt levélben Kováts Mihály és Pető Attila felvet. Az ő nyílt levelük közlésekor a WMN kifejezetten tartózkodott a Partizán interjú teljes anyagának elemzésétől, készítési körülményeinek, súlyozásának, műsorvezetői és egyéb attitűdjeinek vizsgálatáról, sőt, a pedofília fogalmának boncolgatásától is. Úgy látjuk, hogy az ön részünkre elküldött levele sokkal inkább válaszol (szinte) minden, a Partizán-beszélgetés kapcsán a magyar sajtóban azóta megjelent kritikai felvetésre, mint a két áldozat WMN-en közölt nyílt levelére.

Természetesen nem vitatjuk az ön ahhoz való jogát, hogy válaszoljon Attilának és Mihálynak, akár nyilvánosan, a WMN-en. Sem azt, hogy válaszoljon minden más (máshol) írt kritikára. De úgy érezzük, hogy ennek a hosszú, részletes, sok minden másra is kitérő írásnak a közlése, mint "válaszlevél" nemcsak aránytévesztés lenne részünkről, hanem a két megszólaló áldozattal szemben sem lenne tisztességes. (Itt jegyzem meg, de tényleg csak zárójelben, mert kommunikációnk fősodrához ez csak nagyon áttételesen kapcsolódik, hogy a metoo mozgalom kapcsán írt "miért vártak eddig" és "divatba jött" jellegű felvetések/érvek szöges ellentétben állnak a WMN szellemiségével - fontos: nem vitatjuk, hogy a metoo mozgalom vadhajtásait kritizálni szabad és kell, mi is tesszük -, amit fájó szívvel olvastunk sorai között.)

Megértettük az egyértelmű és határozott kérését, hogy ezt a szöveget vagy így, egyben, változtatás nélkül publikáljuk, vagy sehogy. Ezt tiszteletben tartva, nem maradt más választásunk, mint köszönettel elállni a teljes anyag közlésétől. Szerintünk e részletes, átfogó, a nyílt levélben megfogalmazottakra csak érintőlegesen reagáló anyagnak nem nálunk van a helye. Talán az Átlátszón igen.

Értő figyelmében bízva maradunk mély tisztelettel,

D. Tóth Kriszta és a WMN szerkesztőség vezetése

Forrás. WMN