Pénteken hozott jogerős ítéletében 28 év börtönt szabott ki a Maros megyei ítélőtábla a dévai Szent Ferenc Alapítvány volt alkalmazottjára, aki az ügyészek szerint tíz éven keresztül rendszeresen és akadálytalanul bántalmazta szexuálisan és fizikailag a rábízott gyermekeket az alapítvány két Hargita megyei bentlakó otthonában.

A 36 éves K. Sz.-t három kivételével az összes vádpontban bűnösnek találták, és a szabadságvesztés mellett az alapfokon kiszabott 790 ezer lejes kártérítést is ki kell fizetnie a sértetteknek.

Amint a Transtelex beszámolt róla, tavaly június 29-én a csíkszeredai bíróság alapfokon harminc év börtönbüntetésre ítélte a Böjte Csaba szerzetes által működtetett Szent Ferenc Alapítvány volt nevelőjét. A vádlottra 24 bűncselekmény – a tusnádfürdői Szent László Gyermekvédelmi Központban, illetve a kászonimpéri Szent Katalin Otthonban gondjaira bízott kiskorúak sérelmére elkövetett többrendbeli nemi erőszak, szexuális bántalmazás, szexuális visszaélés és bántalmazás – miatt együttesen 87 év és hat hónap börtönbüntetést szabtak ki, 12 vádpontban pedig megállapították a bűncselekmény elévülését. A bíróság halmazati büntetésként ítélte 30 éves szabadságvesztésre, emellett 790 ezer lej kártérítés kifizetésére a vádlottat.

A volt nevelő ellen 15 fiú vallott tárgyaláson. Az alapfokú ítélet ellen a csíkszeredai ügyészég és a vádlott is fellebbezett, a mintegy tíz és fél hónapig tartó fellebbviteli per tavaly július 28-án kezdődött a Maros megyei ítélőtáblán. A bíróság négyszeri halasztás után, pénteken hozott jogerős ítéletet az ügyben.

E szerint három vádpontban felmentették K. Sz.-t, de a többiben vétkesnek találták, és együttesen 54 év börtönt szabtak ki a volt nevelőre. Az ítélőtábla végül halmazati büntetésként 28 év börtönre ítélte a vádlottat, és a 790 ezer lejes kártérítésről hozott alapfokú döntést is fenntartotta. Szerkesztőségünk annak idején csak a vádirat rövidített változatát kapta meg a csíkszeredai bíróságtól, amelyben a sértettek vallomásainak részletei ki vannak takarva. Információnk szerint azonban ezek a vallomások számos olyan sokkoló, horrorisztikus részletet tartalmaznak, amelyekből kiderül, hogy a rábízott gyermekek évekig ki voltak szolgáltatva a nevelőjük kénye-kedvének, aki érzelmileg, fizikailag és szexuálisan is bántalmazta őket, és folyamatos rettegésben kellett élniük a rendszeres kínzásoktól és megalázásoktól tartva. Tavalyi cikkünkben az ügyből kiindulva kiderítettük, hogy a Szent Ferenc Alapítvány gyermekotthonainak működésében olyan rendszerszintű – illetve csak a kászonaltízi otthonban megmutatkozó – hiányosságok voltak 2017 előtt, amelyek kiküszöbölésével vélhetően könnyebben megelőzhetők vagy kiszűrhetők lettek volna ezek az abúzusok. De hangsúlyoztuk azt is, hogy a két otthonban történtek nem általánosíthatók.

Nem gondoljuk úgy, hogy az alapítvány intézményeinek többségében ilyen súlyos visszaélések történnének, meggyőződésünk, hogy a nevelők többsége lelkiismeretesen végzi a munkáját. Az alapfokú ítélet kihirdetése után Böjte Csaba szerzetes azt nyilatkozta: „A történtekben nekünk is van felelősségünk, azon vagyunk, hogy ilyesmi ne történhessen meg még egyszer”. Az alapítvány vezetője később egy nyílt levélben közvetve megerősítette, amit cikkében a Transtelex is feltárt: a nevelőotthonok működésében rendszerszintű hiányosságok voltak.

„A megrázó esetet követően azonnal belső strukturális változtatásokat eszközöltünk a nevelők kiválasztásában és rendszeres ellenőrzésében, továbbá folyamatos képzéseket biztosítunk számukra annak érdekében, hogy gyermekek védelme maradéktalan legyen. Ezzel összhangban a gyermekek számára folyamatos internethozzáférést és telefonhasználatot biztosítunk, mindannyiuknak megadtuk a kiskorúak védelmére szakosodott hivatal elérhetőségét is” – írta akkor a Facebook-oldalán. Azt nem tudjuk, hogy a Transtelex által feltárt hiányosságokat sikerült-e mára maradéktalanul kiküszöbölni. Időközben az alapítvány tevékenységére újabb árnyék vetült.

A Mérce és az Átlátszó Erdély portál május elején közölte: a szovátai Szent József gyermekotthon volt vezetője által elkövetett többszörös szexuális erőszakról számolt be nekik az egyik volt nevelt. Mónika vallomása után sem a gyermekotthon dolgozói, sem a lányt meghallgató pszichológusok, sem Böjte Csaba nem értesítette a hatóságokat, és amikor maga a bántalmazott tett panaszt, akkor minden érintett tagadta a tényt, amiről tudomásuk volt. A cikkek megjelenése után az alapítvány vezetője részt vett a székelyudvarhelyi RMDSZ Nőszervezetének anyák napi rendezvényén. Pál Edit Éva, az uh.ro főszerkesztője a rendezvény után megkérdezte Böjte Csabát a szovátai otthonban történtekről. A szerzetes válaszaiból kiderült, hogy megkérdőjelezi a feltehetően szexuális erőszakot elszenvedett volt neveltjének szavahihetőségét. Szerinte ugyanis „egy tizenhat éves lány szíve hova vezet és hova nem, ez egy nagyon érdekes kérdés, nagyon ingoványos kérdés.

Én meg vagyok győződve, hogy nem életszerű az egész. Egyik szobában lakik egy édesanya a három gyerekével, a férjével, a másik szobában lakik a nevelt lány, és őt meg lehessen többször erőszakolni. Ezt én akkor se hittem el, és most se hiszem el. Úgyhogy én ezt visszautasítom.” Böjte kifejtette azt is, hogy a bizonyítást nyert eseteket – K. Sz. ügyét – sajnálatosnak tartja, ugyanakkor nem gondolja, hogy a gyermekotthon-hálózatának működése rendszerszintű visszaélésekre adna lehetőséget. Ennek ellenére – mint mondta – képzéseket tartanak a dolgozóknak, a munkájukat is jobban ellenőrzik, valamint igyekszik minél több intézményt átadni az állami fenntartóknak.