Interjú.

A Magyar Nemzetnek adott interjút Szijjártó Péter, melyben több, az utóbbi időben előtérbe kerülő témát is érintett, így a szlovákiai választásokat, a svédek NATO-csatlakozásának kérdését, és annak az orosz történelem tankönyvnek az ügyét is, ami szerint fasiszta felkelők nevéhez fűződik az 56-os magyar forradalom.

A külügyminiszter a szlovákiai választásokkal kezdett, és mindenek előtt elmondta, hogy a kormány részéről nagy az öröm, hogy egy olyan formáció nyert, amelynek jó esélye van, hogy stabil kormányt alakítson. Mint mondta, Magyarországnak gazdasági szempontokból, illetve a határon túli magyarság miatt is kiemelten fontos, hogy Szlovákiának kiszámítható kormánya legyen.

 Az is örömteli természetesen, hogy egy olyan párt nyerte meg a választást, amelynek a vezetője nyíltan képvisel a magyar kormányéhoz nagyon hasonló álláspontot a három legfontosabb témában: a béke kérdésében, valamint a migráció és a genderpropaganda elutasításában

– emelte ki Szijjártó, hozzátéve, hogy természetesen jobban örültek volna, ha egy magyarokat képviselő párt is bejutott volna a parlamentbe, az viszont biztató, hogy „ lesz egy szövetségesünk az európai vitákban”.

A Robert Fico győzelmét ért brüsszeli kritikákkal kapcsolatban pedig azt mondta: „amikor egy patrióta, a nemzeti érdekeket előtérbe helyező, a brüsszeli liberális fősodornak ellentmondó politikus, politikai család megnyer egy választást vagy egyáltalán esélye van arra, hogy jól szerepeljen egy választáson, akkor Brüsszelből azonnal jön a nyomásgyakorlás, a támadás, a megbélyegzés”.

Svédország NATO-csatlakozásával kapcsolatban a külügyminiszter a riporter felvetéseire reagált, melyek szerint:

„Van-e közvetlen veszély, ami miatt ez rendkívül fontos? Illetve egy olyan ország, amelyik nem tiszteli más országok szuverenitását, mennyire fér össze a NATO elveivel?”

Szijjártó szerint a fő probléma az, hogy a svédek többször is inzultálták és megsértették a magyar parlamenti képviselőket, többször is, „nagyképűen, megalázó módon minősítgették a magyar demokráciát” és a magyar képviselőket.

A parlamenti képviselőink jelentős része már négyszer, ötször, akár hatszor is sikerrel vette a parlamenti választást. Valós kampányban, valós politikai versenyben, valós emberektől, valós szavazatokat szereztek egy demokratikus versenyben (…) Ehhez képest ezeknek a képviselőknek azzal kell szembesülniük, hogy Svédországból, több száz kilométerre innen kioktatják őket nagyképűen, hogy ez nem is demokrácia

– mondta, majd leszögezte, hogy amíg ezek az inzultusok nem rendeződnek, a maguk részéről egyelőre nem kívánnak ezzel a kérdéssel foglalkozni.

Ezután tért rá Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel folytatott találkozójára, melyen állítása szerint az 56-os forradalmat sajátosan értelmező orosz tankönyv is szóba került.

A külügyminiszter kolléga világossá tette, hogy ez ügyben ők Vlagyimir Putyin elnök nyilatkozatát veszik mérvadónak, amelyet az elnök néhány nappal a találkozónk előtt tett, és ami világos álláspontot fogalmazott meg. Ugyanakkor az is evidens, hogy a múlt tekintetében az oroszokkal soha nem leszünk közös nevezőn. Hogy lennénk közös nevezőn azokkal, akik felszabadításként élik meg azt, amit mi megszállásként. Tehát mivel a múlt tekintetében soha nem fogunk tudni közös nevezőre jutni, ezért aztán ennek tudatában kell a kapcsolatrendszerünket alakítani

– mondta Szijjártó.

Az említett Putyin-nyilatkozat valószínűleg az orosz elnök azon megszólalását takarja, amelyben elismerte, hogy hiba volt 56-ban tankokat küldeni Magyarországra és Csehszlovákiába.

A téma ezt követően a diplomáciára terelődött, pontosabban arra, hogy amikor Szijjártó

„kinevez egy egy nagykövetet vagy kinevez egy diplomatát, akkor diplomáciai feladatokkal bízza meg, vagy odaküldi, hogy beavatkozzon a belpolitikába a magyar nagykövet mondjuk Berlinben vagy Washingtonban”.

A külügyminiszter azt mondta, ő kifejezetten megtiltotta a magyar diplomatáknak, hogy beavatkozzanak más országok belügyeibe, de azt is, hogy véleményt mondjanak egy-egy belpolitikai kérdésről, mert nem az a dolguk. Itt emlékeztetett arra, hogy tavaly a parlamenti választások előtt leült az Európai Unió tagállamainak nagyköveteivel és elmondta nekik, hogy ne avatkozzanak bele a magyar választási folyamatba,

„ne játsszanak helytartósdit, ne szervezzenek akciókat, ne mondjanak véleményt, egyszerűen ne avatkozzanak be”.

Ezt már úgy szivárogtatták ki, hogy én burkoltan megfenyegettem őket. Ami nem igaz, mert én teljesen nyíltan fenyegettem meg őket, hogy a szakmai együttműködésünk el fog lehetetlenülni

– mondta.

Egy ponton a brüsszeli jogállamisági aggályok is szóba kerültek az interjúban, Szijjártó erre úgy reagált, hogy amikor minket Brüsszelből jogállamisági kérdésekben vonnak felelősségre, az „két dolog miatt is nevetséges”.

Egyrészt, mert semmilyen valós alapja nincsen. Magyarország egy működő demokrácia, egy működő jogállam, semmivel sem működünk rosszabbul ebből a szempontból, mint bármely más európai uniós ország. Másrészt azért is nevetséges, mert ezek a vádak olyan helyről hangoznak el, ahol a jogállamisági működést saját magukra nézve semmilyen módon nem alkalmazzák.