2. A kőtömbök illesztéseit lézeres mérőműszerekkel megvizsgálva a kutatók felfedezték, hogy az illesztések milliméter-pontosak, a belső termeket alkotó kövek közé egy tűt sem lehet beszúrni. Az építmény szabálytalan tömbökből készült, így túlélte évezredek pusztító földrengéseit, ám - és ez a tény a kutatókat is sokkolta - a szabálytalan tömbök formája tervezettnek bizonyult, ugyanis mindegyiknek van egy "ikertestvére", azaz a folyosók oldalai tükörképei egymásnak.

A megmunkáláshoz fémet nem használhattak, lévén ekkor még nem ismerte az emberiség a fémek megmunkálását.

3. Az építmény tájolását a levegőből és GPS-el vizsgálva a tudósok megmérték, hogy az 5 százados pontossággal mutat észak felé. Ezt a pontosságot építészek még a 17. században is képtelenek voltak akár csak megközelíteni is bárhol a világon.

4. A gízai nagy piramis pontosan arra a hosszúsági körre épült, amely a bolygó felszínének vizeit és szárazföldjeit két egyenlő részre osztja. Ekkoriban ráadásul - elméletileg - az emberiségnek fogalma sem lehetett a bolygó alakjáról, felszínéről, átfogó geometriai jellemzőiről.

5. A piramis geometriája magában hordozza a méter, a pi, a fénysebesség és az aranymetszés értékét tizedes feletti pontossággal. Az építés tudományosan elfogadott idejében viszont még nem ismerhettük ezeket a fogalmakat.

6. Az egyiptológusok és a történelemkönyvek szerint a gízai nagy piramis 20 év alatt épült fel. Ha feltételezzük, hogy 20 éven át minden egyes egyiptomi munkás napi 12 órás műszakokban dolgozott az év összes napján, akkor is csak 2 és fél percük volt a 2 millió kőtömb egyetlen darabjának szállítására, kifaragására, emelésére és helyére illesztésére. E nyilvánvaló képtelenség ellenére mégis máig tartja magát az állítás, hogy 20 év alatt épült fel a piramis. Ennek oka lehet, hogy amennyiben a tudomány elismerné, hogy a piramis akár több száz éven át készült, azzal megdőlne a teória, hogy az építmény temetkezési célt szolgált, és így az egész hivatalos történelmet újra kellene gondolni…