Nem eszi meg az ostyát, ami állítólag emberhús, nem tudja komolyan venni, hogy odafenn egy égi hatóság számon tartja az ő szexuális és táplálkozási szokásait, pláne hogy szakterület szerint beosztott szentek görnyednek a helpdeskben, kapkodják a telefonkagylót, és kiabálnak Flórián elvtársnak, amikor tűzoltó imádkozik.

Ez debil baromság, bocs. Annyi értelme sincs, mint a Süsünek, de arról senki se állítja, hogy valóság. A cikk úgy tesz, mintha nálunk bezzeg még élne a hit, és a többség lelkesen áldozna Süsünek, de hát látjuk a népszámlálásból, hogy hiba van a kréta körül; Magyarországon sincsenek ám többségben a Süsü-hívők. Csak épp itthon nem végeztek ilyen kutatást ennek nyomán, hanem nekiálltak bizonygatni, hogy a döglött isten igenis él, és próbálják suttyomban mozgatni hátulról. Mária országa nem lett hűtlen, vagy ha mégis, egy jó asszony mindent megbocsát. Pedig ez lenne az első és egyetlen kérdés, amit egy úgynevezett újságíró felvetne ennek kapcsán.

Hol a magyar kutatás? Miért nem ásunk mélyebbre? Nálunk ugyan hányan próbálnak még a rózsafüzérrel varázsolni? Hányan bohóckodnak még tömjénnel meg szenteltvízzel, mint valami elfajult szerepjátékos buliban? Hová lett a keresztény többség, ha volt valaha, és mi következik abból, ha nincs többé? Semjén Zsolt ki van rúgva? Püspök urak fogyókúrán?

És talán... talán ájtatos propagandára sem érdemes ennyi pénzt elégetni? Hát igen, ne tőlük várjuk, hogy leharapják a saját ujjukat. Fütyörésznek a sötét erdőben, és nyugtatgatják magukat, hogy minden rendben van.

Tóta W Árpád

Mi vagyunk a medvék, és tudjuk, hogy gyengék és védtelenek. És nagyon röhögünk."