A kormány álláspontja világos volt az első pillanattól: támogatja a NATO-bővítést, teljesen függetlenül attól, hogy adott esetben a kabinet mögött álló képviselőknek erről mi volt a véleménye – mondta az Index megkeresésére Kövér László, az Országgyűlés elnöke, aki egyértelművé tette, elég volt abból, hogy Magyarország unatkozó politikusok olcsó játéka legyen.

Svédország NATO-csatlakozásának kérelmével kapcsolatban eddig ezek a legfontosabb események:

• az orosz–ukrán háború kirobbanását követően Finnország és Svédország szinte azonnal kérte a tagfelvételét a NATO-ba,
• tavaly április 4-én előbbi hivatalosan is NATO-tag lett, a svéd csatlakozást pedig Törökország és Magyarország egy ideig nem hagyta jóvá.
• Orbán Viktor miniszterelnök levelet írt a svéd miniszterelnöknek, amelyben kérte, hogy jöjjön Magyarországra, majd órákkal később kiderült: a török parlament jóváhagyta a svéd csatlakozási kérelmet.
• A török döntést Jens Stoltenberg, a NATO főtitkára üdvözölte kedden este, majd felszólította a magyar politikai vezetést, hogy cselekedjenek ugyanígy. „Számítok Magyarországra, hogy minél hamarabb elvégzik a nemzeti ratifikációt” – fogalmazott a főtitkár.
• Szerdán Orbán Viktor miniszterelnök telefonon egyeztetett Jens Stoltenberg NATO-főtitkárral, a kormányfő hangsúlyozta: támogatja a svédek csatlakozását, és szorgalmazta, hogy az Országgyűlés zárja le a ratifikációt.

Az Index telefonon érte utol Kövér Lászlót, akivel kifejezetten csak erre a témára koncentráltunk.

Kinek kínos az ügy? 

Nem tartja kellemetlennek a kialakult helyzetet? Nagyon úgy tűnik, Magyarország ratifikálja utoljára a svéd NATO-csatlakozást.

Miért kellene, hogy ez nekünk legyen kellemetlen? Amennyiben a svédeknek nem az, úgy én egy pillanatig sem érzem rosszul magam. Másrészt valakinek utolsónak is kell lennie.

Diplomáciailag sem kínos a helyzet? Ez nem kudarc a magyar diplomáciának?

Elég világosan elmondtuk a problémáinkat már korábban. Magyarország komolyan veszi, hogy a NATO – szemben a néhai Varsói Szerződéssel – egyenrangú és szuverén államok védelmi szövetsége, és nekünk az az érdekünk, hogy ennek a szövetségnek a tagjai legyünk. Csakhogy mindenkinek világos legyen: a tagállamok itt arra vállalnak önként kötelezettséget, hogy ha bármelyik másik szövetségest támadás ér, akkor azt automatikusan úgy tekintik, mintha ellenük irányulna. Azaz katonai segítséget nyújtanak a megtámadottnak. Mindenki érti, hogy ez mekkora felelősség? Kollektíven belépünk egy katonai konfliktusba, ha valakit megtámadnak.

EGY NATO-TAG A SAJÁT FIAIT ODAKÜLDI A FRONTVONALRA, AKÁR AZ ÉLETÜKET IS FELÁLDOZVA, HOGY MEGVÉDJÉK A SZÖVETSÉGESÜKET, CSERÉBE UGYANEZT VÁRJÁK EL.

Ehhez olyan fokú bizalom kell, amelynél nincsen erősebb. Na, most nézzük meg, Svédország milyen módon viszonyult az elmúlt időszakban Magyarországhoz, akárcsak az elmúlt néhány hónapban, amióta a csatlakozásuk napirendre került, milyen arroganciával és negligenciával viseltettek irányunkban. Számomra nem egészen világos, hogy tisztában vannak-e azzal, valójában mit jelent a szövetség, amibe ők be szeretnének lépni.

Svédország Európa egyik legpotensebb haderejével rendelkezik. El tudná mondani, hogy ennek fényében ténylegesen mi a baj a csatlakozásukkal? Tényleg ekkora problémát jelentenek ezek a nyilatkozatok a svéd politikusoktól?

A katonai erejüket nem vitatta senki. 

AZT IS GONDOLOM, HA EZ EGY KOLLEKTÍV BIZTONSÁGI RENDSZER, AKKOR A TÖBBSÉG VÉLEMÉNYÉT ÉRDEMES FIGYELEMBE VENNI.

Ám most arról van szó, hogy a svédek – szeretném megjegyezni, hogy a finnek is – olyan messzire mentek Magyarország pocskondiázásában, a demokratikusan megválasztott kormány gyalázásában és a mozgásterének szűkítésében, amit nem lehet meg nem történtté vagy mellékes körülménnyé tenni.

Különös tekintettel arra, hogy miután a parlament jó szándékkal ratifikálta a finnek csatlakozását, Finnország azonnal csatlakozott az Európai Bíróság előtt zajló eljáráshoz Magyarországgal szemben. Pusztán azért, mert gyermekeinket minden áron meg akarjuk védeni az LMBTQ-agymosás ellen. Vajon őszintén gondolják, hogy életre-halálra akarnak szerződni velünk, akikkel szemben a legkisebb tiszteletet sem hajlandók mutatni?

Kérem, térjünk vissza arra, ha valaki az elmúlt órákat figyelemmel kísérte, akkor nagyon úgy tűnik, hogy a magyar diplomáciát nagyon csúnyán felültették. A miniszterelnök levelet küldött a svéd társának, hogy látogasson ide, majd órákon belül a törökök jóváhagyták a csatlakozást.

A magyar diplomácia a leghelyesebben kezelte a helyzetet. Támogatta a bővítést, a parlament elé terjesztette a vonatkozó törvényjavaslatokat, és nyitottságot mutat, hogy segítsen kezelni azt a helyzetet, ami a képviselők egy részének elbizonytalanodását okozta. Azonban egy demokráciában a végső szót nem a kormány, hanem a parlament mondja ki.

Dacára annak, hogy a NATO-bővítés egész eljárása zavarba ejtően nélkülözi az ügy súlyához illő komolyságú végiggondoltságot és demokratikus alaposságot, a kormány mögött álló parlamenti többség elviekben támogatja. Én kezdeményeztem, hogy parlamenti küldöttség tegyen látogatást a két országban, hogy érzékeltessük, van itt egy kis probléma. Erre akkor egy olyan válasz érkezett, ami finoman szólva sem volt kielégítő. Most pedig úgy tűnik, hogy a svédek az utolsó gesztust sem méltányolják.

Magyarország tiszteletet követel

Mit kellene csinálnia a svédeknek?

Például érdemes lenne egymást komolyan venni. Vagy ön szerint mi könyörögjünk nekik, hogy ugyan már, tisztázzuk a problémákat? Ha használhatok katonai szlenget, nem vagyunk a csicskásai senkinek. Úgy érzem, súlyos félreértés van a svédek fejében.

A törökök sem vertek át minket?

Nem. Személyesen több interjúban elmondtam, nekünk a törökökkel semmilyen megegyezésünk nincs arra nézve, hogy ki mikor ratifikálja a NATO-bővítést.

A MAGYAR ORSZÁGGYŰLÉS FÜGGETLEN.

És egyedül is el tudjuk dönteni, hogy egy ilyen lépésre mikor kell sort keríteni. Nem befolyásol bennünket, hogy a törökök egyébként miképpen intézik a saját problémáikat. Nagyon halkan szeretném csak megjegyezni: úgy emlékszem, a svéd diplomácia nagyon gyorsan nagy erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy Törökországgal rendezze a vitás kérdéseket. A svéd miniszterelnök úr is elzarándokolt Törökországba. Sajnálom, hogy a török ratifikáció elhúzódása által teremtődött időt a svéd politikusok meg sem kísérelték kihasználni, hogy velünk is szóba álljanak.

Tehát jöjjenek Orbán Viktor elé kanosszajárásra?

Semmi ilyet nem várunk el. De azt viszont igen: ne keltsék azt a látszatot, mintha semmibe vennének bennünket. Nem hiszem, hogy ez túl nagy igény lenne. Számunkra mindennél előrébb valóak a magyar érdekek – ez még talán természetes.

Lesz rendkívüli ülés a parlamentben a csatlakozás megvitatásáról?

Afelől nincsen kétségem, hogy az ellenzéki pártok valamelyike – amelyek rendre nem a magyar érdekeket szolgálják – ennek összehívását kezdeményezni fogja, valószínűleg sikertelenül. Egyébként nem érzem úgy, hogy valami sürgetne bennünket, sőt, szerintem rendkívüli helyzet sem állt elő.

A kormány világossá tette, hogy egységes ebben a kérdésben, ugyanakkor lehet tudni, hogy a Fideszben kik nem támogatják a csatlakozást?

Most éppen az egyik ilyen taggal beszél. De pontosítanék: én is örülnék, ha reménybeli szövetségeseink mielőbb megadnák nekem az esélyt, hogy jó lelkiismerettel megváltoztathassam az álláspontomat.

Az Ön jelenlegi álláspontja mögött mi a tényleges motivációja?

Egyszerűen elég volt abból, hogy a hazánk unatkozó politikusok olcsó játéka legyen, akiknek éppen nem jut eszükbe semmi más, vagy éppen valamiről el akarják terelni a figyelmet, akkor Magyarországba törlik a sáros cipőjüket. Csak hogy világos legyen: már régen túl lennénk ezen az egész cirkuszon, ha Stoltenberg úr feleannyi erőfeszítést fordított volna a svéd politikusok meggyőzésére, mint amennyi energiát abba fektetett, hogy nekünk üzengessen.