Hallom, visszahozzák a huszárokat a katonaságba, "csak ló nélkül", legalábbis a katonaságot mindössze mesékből ismerő, kaszinómágnás honvédelmi miniszter fantáziája szerint. Nem tudom eldönteni, hogy a lovatlan huszár a szomorúbb kép, vagy a fogatlan oroszlán?

Szerintem ezek a wannabe herok egytől egyig mindkettők. És mivel lovatlanok és fogatlanok is, szeretnék, ha a katonáknak sem lenne huszárparipájuk. De azért zsinórosuk lehet! Azt hiszem, azok, akik így mennek – mit mennek? menetelnek! – előre, és nem hátra, azért is gyűlölik a művészeket – túl azon, hogy pontosan tudják, hogy a valódi hatalom mindig a kultúra képviselőié lesz, bármit is tesznek ellene, maximum a művészek majd underground működnek, mert hülyén áll az elvtársakon a huszáregyenruha. Hamisan.

Ahogy a műmatyó a műmadonnákon. Mindazonáltal végtelenül szomorú, hogy jelmezzé silányították azt, ami bizonyos történelmi korban és körülmények között méltóságot sugárzott nem csak a magyar, de más nemzetek huszárainál is. Mert bizony például a dublini Szent Patrik Székesegyházban is fotóztam huszár-emlékművet, csak azon királyi ír huszárokról szól a fáma. Ez SEM emeli tehát a mimagyarokat mások fölé, hiába görcsölnek rajta azok, akik szerint egyetlen érdemük, hogy magyarnak születtek.

A huszárlét SEM hungarikum. Milyen csodálatos annak, akit nem láncolnak effajta kényszerek, de tud örülni a műveltségnek, és annak az örömnek, amelyet a művészet által a közönségnek szerez! Ezt a képet még 2018-ban készítettem Stuttgartban, egy Háry-előadás próbáján. Azért nem a színpadon, mert ezt a ruhát én közönség előtt sosem viseltem, csak a Háryt játszó kollégám. Én őmellette Örzse voltam, székely népviseletben. De nem tudtam ellenállni, fel kellett próbálnom, és így még inkább képes voltam együttérezni szegény baritonnal, hogy a forró, színpadi világításban ilyen dög nehéz göncben kell még énekelnie is.

Normális ember ilyet hagyományőrzésből, a múlt iránti tisztelet jegyében nem vesz fel, mert pontosan tudja, hogy nem neki való, és nem attól lesz hős, hogy annak öltözik.

A színész is csak a színpadon vagy a filmvásznon hordja. Aki meg nem normális, és olyan patológiás kisebbségi komplexusa van, amit csak hősnek, erősnek, hatalmasnak öltözve tud kompenzálni, azt az Isten megverte azzal, hogy viselni viszont nem tudja az egyenruhát. Ugyanis ezeket a gyönyörű színeket, anyagokat nevetséges, szánalmas, hazaáruló gazemberek hiába veszik fel, csak kiemeli a valós személyiségüket.

Nem a ruha lesz vicces, hanem ők, a ruhában. Mondjuk azt, hogy ez népmesebeli csodaruha, amely megmutatja a viselője jellemét! Egyenes tartás és szilárd gerinc nélkül pontosan úgy fog állni, ahogyan Hoppál porondmester elvtárson és a szovjetbarát Bencsiken.

Szóval bátran, csak bátran, lássuk, kiről mit mutat a varázsviselet! Bálint Natália – Oszd meg bátran!

https://www.facebook.com/nataliabalint.operasinger/posts/848971216579471