A „menekültválság” 2015-16-os telén nyilvánvaló volt, hogy a magyar állam csak ideig-óráig képes feltartóztatni azokat a szerencsétlen sorsú embereket, akik egy jobb élet reményében igyekeznek Nyugat-Európába. De hogy a néhány hónappal korábban illegális bevándorlókkal teli, életveszélyes furgonokkal roncsderbiző sofőröket ugyanez a magyar állam tehetetlenségében szélnek eressze – erre azért kevesen tippeltek volna. Pedig 2023 tavaszán tényleg ez történik.

Hogy a magyar állam „migrációs politikája” összeomlóban van, 2022 végén már nyilvánvaló volt.

Ekkor kezdtek el ömleni a hírek arról, hogy a déli határon emelt kerítésen csak az nem jut át, aki nem akar.

Novemberben már gyakorlatilag naponta olvashattunk azokról az eleve silány állapotú, menekültek tucatjaival megtömött járművekről, amik egymás után okoztak életveszélyes közlekedési helyzeteket a magyar utakon.

Volt, hogy rendőrök lövöldöztek az autópályán, és volt, hogy a csempészek egyszerűen kidobtak egy holttestet a budapesti Nagykörúton.

Nehéz megbecsülni, hogy a végül feltartóztatott járművek, az ezekben kuporgók, valamint az ezeket vezető embercsempészek a teljes forgalom mekkora részét jelentik. Töredékét, nyilván.

Az viszont egészen biztos, hogy az embercsempészek inkább csak „embercsempészek”.

Ezt még Bakondi György, Orbán Viktor belbiztonsági főtanácsadója is elismerte egy hétvégi rádióműsorban:

„Ők a peremen vannak, az igazi nagy bűnözők, akik a hálózatokat mozgatják, nem jönnek a határ közelébe, így elfogni sem tudjuk őket”.

Bakondi arról is beszélt, hogy ma a magyar börtönökben fogvatartottak 12 százaléka embercsempészet miatt tölti büntetését, az összesen 2048 embercsempész 73 ország állampolgára.

Ez a megdöbbentően nemzetközi társaság azokból a kis halakból áll, akik, szemben a főnökeikkel, a megélhetésüket igenis a magyar határ közelében keresik.

Átsegítik a bejutni vágyókat, továbbszállítják őket, amire éppen szüksége van a nyugat felé igyekvőknek.

Moldávok, bolgárok, afgánok, irakiak, többnyire nagyon fiatal férfiak, akikkel kapcsolatban az is kérdéses, hogy mennyire önszántukból követik el a fizikailag is veszélyes, potenciális lebukással és börtönbüntetéssel járó bűncselekményeket.

Jó hír a furgonok hátuljában egymáshoz préselődő menekülőknél alig jobb életet élő „embercsempészek” számára, hogy a magyar börtönöktől már nem nagyon kell tartaniuk. Egy áprilisban hatályba lépett kormányrendelet szerint ugyanis minden olyan külföldi kérheti a büntetése félbeszakítását, az úgynevezett reintegrációs őrizetet, akit jogerősen elítéltek embercsempészet miatt úgy, hogy az ítéletben a kiutasítását is elrendelték. „Cserébe" a magyar állam csak annyit vár el tőlük, hogy 72 órán belül hagyják el az országot, de azt már rájuk bízzák, hogy máshol jelentkeznek-e a büntetésük folytatására.

Néhány napja az RTL rögzítette, hogy zajlik egy ilyen reintegrációs őrizetbe helyezés a gyakorlatban. A csatorna felvételén azt látjuk, ahogy a szombathelyi vasútállomásra megérkezik a büntetés-végrehajtás kisbusza, szatyrokkal és papírokkal a kezében kiszáll belőle öt ember, majd szabadon elsétálnak. Talán tényleg elhagyták 72 órán belül Magyarországot, de hogy ezek az emberek többsége nem jelentkezik önként más országban, hogy ott folytathassa börtönbüntetését, abban biztosak lehetünk. A hasonló bűncselekmények miatt elítélt magyar állampolgárok egyébként nem élhetnek a lehetőséggel, nekik nem opcionális a rabság.

Tehát. Először is a magyar állam közli, hogy semmi sem fontosabb, mint megvédeni az országot az idegenektől, ezért az államhatár egy részére pénzt és energiát nem kímélve mutatós barikádot emel. Ahogy azt előre lehetett tudni, a kerítés teljesen alkalmatlan arra, hogy megállítsa a nyugatra tartókat, az viteti át magát az országon egy cikkcakkban száguldozó moldáv furgon rakterében, aki csak akarja. Néhányan lebuknak ugyan, de ettől a menekültáradat nem változik. A magyar börtönök viszont megtelnek szerencsétlen külföldiekkel, akik olyan terhet rónak a magyar büntetésvégrehajtási rendszerre, hogy inkább szélnek eresztik őket.

A magyar bénázás másnak is feltűnt. Novemberben a szlovák belügyminiszter és rendőrfőkapitány tartottak sajtótájékoztatót, amiért hazájukba egyre több menekült érkezik – szerintük a magyar-szerb határ problémái miatt. Most az osztrák külügyminisztériumba rendelték be Magyarország bécsi nagykövetét, hogy magyarázza el, Budapesten miért eresztik szélnek az embercsempészeket.

Fontos megemlíteni, hogy a szlovákok, az osztrákok, és úgy általában az Európai Unió sincsenek ma abban a helyzetben, hogy a menekültekkel való helyes bánásmódról oktassák ki Magyarországot. Néhány napja bizonyította be a New York Times, hogy az Európát „védő” görög határőrök attól sem riadnak vissza, hogy a ingatag lélekvesztőkben pakoljanak csecsemőket, majd sorsukra hagyják őket a Földközi tengeren. Szintén az EU fizeti azokat a brutális líbiai vagy éppen szudáni milíciákat, amiknek egyetlen dolga minden áron megállítani az Európa felé tartó szerencsétleneket.

A brüsszeli kegyetlenkedéshez képest a határokat megvédeni képtelen, a komoly bűnözők lefülelése esélytelen, a kis halakat pedig egyszerűen szabadon engedő magyar menekültpolitika szinte humanitárius intervenció. Az nem világos, hogy ha a kormány ilyen látványosan feladta a „tömeges bevándorlás” elleni harcot, miért kell közel nyolc éve vészhelyzetet fenntartani miatta, de a határkerítést sem értettük, aztán azzal is megtanultunk együtt élni.