Parászka Boróka írása.

A jó, a rossz és Böjte

Böjte nem Böjte.

Hanem gondosan felépített, marketingelt rendszer a név és az arc mögött.

A társadalom pedig ebben a kérdésben is a végletekig megosztott.

Kerülhet elő bárhány vallomás, bármilyen bizonyíték, akik Böjtének, Böjtében hisznek, azok hisznek.

Akiknek pedig herótjuk van Böjtétől, az erőszaktörténetektől, és nem mellesleg a rendszertől, azok szó szerint Böjte fejét követelik. Vélemény.

Két évvel csökkentette a tavaly, első fokon harminc évre ítélt többszörös szexuális erőszaktevő büntetését a romániai bíróság.

Kedves Szabolcs a Böjte Csaba vezette gyermekgondozó intézményhálózat munkatársa volt, büntetése a csökkentéssel együtt is kirívó a romániai igazságszolgáltatás történetében.

Már az elsőfokú ítélet is felkorbácsolta a magyar közélet indulatait, Böjte ugyanis a legismertebb egyházi személyiségek egyike, kiemelten magas magyar állami és nagyon nagy arányú civil támogatással működik a nevéhez kötődő szervezet.

Egyre több tény, panasz került elő a Szent Ferenc Alapítvány működésével kapcsolatban, a másodfokú ítélettel egy időben látott napvilágot a kászoni bűncselekményekhez hasonló szovátai erőszak története.

Az elmúlt egy évben kritikusai Böjte Csaba lemondását, a támogatások megvonását követelték. Azok pedig, akiket a pedofilbotrány sem rettentett el, továbbra is kitartottak a Csaba testvérként emlegetett egyházi ember mellett.

Böjte felelősséget vállalt ugyan (bár rendszeresen hangsúlyozta, hogy személy szerint őt a hatóságok nem marasztalták el), megelőzést ígért, de tulajdonképpen zavartalanul folytatta az elmúlt egy évet, ugyanúgy, mint korábban.

Fellépett, előadásokat tartott (legutóbb Székelyudvarhelyen, ahol nőellenes, szexista megjegyzései miatt kapta fel nyilatkozatát a sajtó), vagy például politikai ügyekben.

Gyerekeket imádkoztatott Budaházy Györgyért, mert – mint fogalmazott a később törölt videóban – Budaházy bácsi ártatlanul ül börtönben. (Budaházy bácsit Böjte botránya után röviddel kegyelemben részesítette Novák Katalin.)

Szerző. Parászka Boróka, erdélyi újságíró és oknyomozó.