„Nagy megdöbbenéssel fogadtam az ez év május 9-én, az M1 állami televíziónak adott interjújában tett Lengyelországgal kapcsolatos nyilatkozatát, amelyben a náci Németország 1939-es Lengyelország elleni agresszióját "lokális háborúnak" nevezte, amely nem eszkalálódott volna II. világháborúvá, ha megfelelő időben megállítják a békefolyamattal.Ezek a szavak, amelyek hazámat egy globális konfliktus eszkalációjáért és bűnrészességgel való megvádolásaként értelmezhetőek, számunkra a történelem elfogadhatatlan elferdítését jelentik, és nem szabadna elhangozniuk, különösen nem egy szoros szövetséges ország képviselője részéről.”

Így kezdődik Sebastian Kęciek, a Lengyel Köztársaság magyarországi nagykövetének levele Böröndi Gábor altábornagyhoz, a Honvéd Vezérkar főnökéhez.

Böröndi a köztévé keddi adásában így fogalmazott:

„Gondoljunk bele a második világháborúba, 1939-ben a német-lengyel háború lokális háborúnak indult, és mi lett a vége? Nem fogták meg - ha fogalmazhatok így - időben békefolyamattal azt az eszkalációt, és elvezetett a második világháborúhoz.”

Mindez még az általános iskola hetedik osztályos tankönyvnek is ellentmond.

„A második világháború kirobbanásához nem az agresszorral folytatott béketárgyalások hiánya vezetett, hanem az appeasement politikája és a Harmadik Birodalom újabb követeléseinek való engedmények. A titkos Molotov-Ribbentrop-paktum alapján Adolf Hitler és Joszif Sztálin befolyási övezeteket osztottak fel egymás között, ezzel Lengyelország felosztását is megtervezték. Ezen megállapodás értelmében 1939. szeptember 1-jén a Harmadik Birodalom hadserege fegyveres, provokálatlan támadást indított Lengyelország ellen, míg szeptember 17-én a Vörös Hadsereg támadta meg keletről a védekező Lengyelországot – ezzel megkezdődött a lengyelek közel hat évig tartó, hatmillió lengyel állampolgár életét követelő exodusa.”

Majd így folytatja:

„Nem engedhetjük meg az áldozat és az elkövető sértő felcserélését. Lengyelország vitathatatlan áldozata volt a Harmadik Birodalom és a Szovjetunió, és következésképpen a szövetségeseik által kitervelt bűnös akcióinak. Ma, Oroszország Ukrajna elleni teljes körű, provokálatlan és törvénytelen agressziójával szemben Európának le kellene vonnia a második világháború tanulságait, és szolidárisan a történelem helyes oldalára kellene állnia, az áldozat, nem pedig az agresszor oldalára. Csak így teremthetünk tartós békét Európában. A történelmet nem szabadna az egységünk aláásására használni. Szeretném megragadni az alkalmat, hogy megemlítsem Altábornagy Úrnak, hogy 1939-ben Magyarország, miközben hivatalosan Németországgal állt szövetségben, megtagadta Berlin kérését, hogy segítséget nyújtson a Lengyelország elleni támadásban. Gróf Teleki Pál, a Magyar Királyság kormányának akkori miniszterelnöke azt mondta: "Hamarabb felrobbantom a vasútvonalainkat, mintsem hogy részt vegyek Lengyelország inváziójában". A magyar politikus ezen reakcióját soha nem felejtjük el.”