Hogy miért nem akar beszélni arról, amiről érdeklődtek. Egyáltalán, amióta Gyurcsány annak idején letarolta őt a televízió stúdiójában, a többség számára gyakorlatilag megnémult, s ez a rengeteg év alakította aztán úgy, hogy bár miniszterelnök, de voltaképp köze nincs a valósághoz. Igazából nem is akarja, hogy legyen.

Én a miniszterelnök vagyok, kormányzati ügyekkel foglalkozom – egészítsük ki azért a mondatot, ahogyan akkor és ott elhangzott -, ám azért csupán, hogy lássuk, mik azok a kormányzati ügyek. Azok, amelyek fontosabbak éppen ebben a pillanatban, amikor Magyar P. jóvoltából csapkod a mennykő, és a Fidesz monolit és ciklopi hatalmi építménye inog és recseg. Nos, először is – és tán pont akkor, amikor megfogalmazódott a kétszer is idézett mondat -, doktorminiszter urunk azzal foglalatoskodott, hogy boldog húsvétot kívánjon – a horgászoknak.

S ha most azt mondanák, ne má’, szórakozol itt velünk Kázmér, védelmemül elő kell adjam, hogy de. Meg bizony. Ugyanis a vérzivatarban biztosan elkerülte mindenki figyelmét - ám az enyémet nem, mert szemfüles vagyok .

„Tisztelt Honfitársam! Áldott húsvétot! Orbán Viktor miniszterelnök.”

Ezt kapták meg a pecások elektronyos levélben, s ha felötlene az a kérdés, miért, akkor egészen egyszerű a válasz:

mert hétszázezren vannak.

Tényleg, gondolta volna, hogy ennyi honfitársunk mered rendszeresen a vízre hajnalonta?

Viszont ez egy hadsereg.

Sok potenciális szavazó, akinek a boldog húsvétjára amúgy nagy ívben szarik az „én a miniszterelnök vagyok” organizmus, az ikszük azonban úgy kellene, mint egy falat kenyér. Nem kevésbé a szülőké is. Az Orbán-nyomulás tegnap folytatódott, a KRÉTA, elektronikus iskolai ellenőrzőbe tett bejegyzést egyetlenünk. Itt arra hívta fel a figyelmet, hogy

„új időszámítás kezdődött a magyar közlekedésben azzal, hogy a magyar kormány mindenki számára olcsóbb és átláthatóbb, egyszerűbb és korszerűbb tarifarendszert alakított ki”.

„Nehéz időkben ez sokaknak nagy segítséget jelent” – zárta sorait Orbán Viktor, és itt elsőként az a kérdés adódik, vajh, kinek köszönheti a magyar szülő, a magyar gyerek és úgy cuzamenn mind az összes szerencsétlen magyar a „nehéz időket”. Ha erre a kérdésre jól válaszolunk, akkor egyszerűbb lesz az életünk, és Orbán levelezését oda tehetjük, ahová való. Viszont van még egy nagy dilemma, mégpedig az, hogyan keveredett Orbán a KRÉTA- ra, illetve ennél sokkal lényegesebb volna, hogy mindez hogyan viszonyul az adatvédelemhez. Mint törvényhez.

De kies hazánkban élünk, így voltaképp ez a kérdés már akkor is okafogyottá vált, amikor az „oltakozós” honlapon keresztül tolta a mimagyarok képibe a propagandát. Akkor még a felháborodás csírája megvolt az emberben, ami mára valahogyan odalett, és maradt benne a megvető szánakozás szánalom nélkül. Hogy ezt tudod, cseszmeg, Orbán Viktor. Ugyanakkor ez a szánalmas nyomulás valahol megmagyarázható azzal, hogy ezen – illetve ezeken – a felületeken nincs mód válaszra, nincs lehetőség reakcióra.

Csak úgy, ahogyan a nemzeti konzultáció is ilyen egyirányú utca. Jelenleg azonban kiváltképp hasznos ez, hiszen látni lehet, hogy egyetlen drágaságunk Facebook-oldalán, ahol eddig jószerivel a feltétel nélküli rajongások jelentek meg hozzászólások formájában, most már tömegével hajtják el az anyukájába ezt az embert a rendszerével együtt. Ezért menekül a horgászokhoz és a szülőkhöz, akiknek ott nincs módjuk hangot adni elemi felháborodásuknak Innen is látszik, mennyire beszari alak Orbán Viktor, a nagy utcai harcos.

Ugyanakkor ez az egész nem csak róla, hanem a rendszeréről is szól, ami mára megbukott, csak még nincs meg az az erő, ami ezt a látens összeomlást manifesztálja, azaz, átültesse a gyakorlatba.

Legyen annak a módja akármi is.

Így kívánok az én nyájasaimnak boldog húsvétot, föltámadást meg körmenetet, locsolást és lerészegedést, illetve minden olyan eszközt, ami elhozza neki a feledést. Mert hogy a fejéről a talpára állítsuk az orbáni böfögést, „nehéz időkben ez sokaknak nagy segítséget jelent”.

Bizony, ez nincs másként.

OV/FB