Évekkel ezelőtt volt egy biztosítást hirdető reklám a svéd tévében. Német társaság érdeklődik egy svéd farmernél, hogy vannak-e erre felé szarvasok. Az igenlő válasz hallatán elmennek. Rövidesen puskalövés hallatszik. „Jaj!” kiált fel a farmer „Az Olaf szomszéd tehénkéi!”.

Hát, igen. A rénszarvas fenn, északon háromezer éve jórészt háziállat. Az a vadász, aki ezt nem tudja, többé-kevésbé jogosan, szintén annak tekinthető. Ez ugyanis épp olyan, mintha valaki lelőné Riskát, a gazda egyetlen tehenét, aztán fényképezkedne vele és még helikoptert is rendelne az elszállítására.

Mivel nagyjából ezt tette a mélykeresztény Ájtatos Vadász. Képes balra fordított nyakkal órák hosszat ülni az Országgyűlésben, földöntúli rajongással láttatni a merevhülyét, felnézve a miniszterelnökre.

Látható, hogy nincs az a szent, aki imádottja mellett labdába rúgna. Szoborrá avatná, csak hogy végre megkoszorúzza. Orcáján annak bárgyú rajongása, aki még élve látta Lenint, szeme csillog, mint szobája falán a kitömött rénszarvasfejen az üvegszem.