Én már abban a korban vagyok, amikor már nagyon nem érhetnek meglepetések. Láttam már szinte mindent, megéltem már olyat is, amit talán soha senki. Persze ezt mindenki elmondhatja magáról.
A legszánalmasabb mégis az, hogy a legnagyobb meglepetést én tudom okozni saját magamnak. Azzal, hogy elhiszem, hogy ha valaki jó, őszinte, egyenes és csupa szív, azt a mai világban megbecsülik. Persze jók az ilyenek, ha vannak, de nekik mindig csak a második hely jut. Hisz nem tudják értékelni ezeknek az embereknek a szeretetét, odaadását és jóságát. Mert nem elég trendi, nem elég érdekes.
Amikor ezzel szembesülök jövök rá, hogy milyen naiv vagyok. Kicsit szégyenkezve maradok a második helyen, hogy kivárjam a sorom. Azt, amikor az igazi emberi értékek lesznek értékesek...