A tanárok fizetése hosszú évek óta megalázóan alacsony, miközben soha nem látott infláció sújtja a magyar lakosságot.

A kormány méltányosságról, szolidaritásról és fejlődésről beszél, miközben ma a diplomás tanárok bére már a szakmunkásokénál is alacsonyabb. Igazságosságról és szabadságról nem lehet beszélni, ha a tisztességes munkakörülményekért tüntető tanárokat kirúgják, részletezte a helyzetet Szabó Sándor.

A 2011-es törvény kimondta, hogy a cél a társadalmi leszakadás megakadályozása és a tehetséggondozás.

„Hogyan kívánják mindezt elérni, amikor már most több ezer tanár, pedagógus hiányzik az oktatási, nevelési rendszerből?”

– kérdezte a szocialista politikus.

Hozzátette, amennyiben elfogadásra kerül a pedagógus státusztörvény, akkor további ötezer pedagógus felmondása várható, hiszen ennyien helyezték letétbe a felmondási papírjukat.

Mindemelett az egész Európai Unióban a magyar tanárok vannak a leginkább leterhelve, egyúttal ők keresik a legkevesebbet is.

Szabó Sándor szerint itt az ideje kimondani, hogy a kormány elmúlt bő évtizedes, központosításra épülő politikája súlyos válságot idézett elő az oktatási rendszerben. A kormány politikájának pedig az az eredménye, hogy a tüntetések egy jobb oktatási rendszer megvalósításáért mára állandóvá váltak, szülők, tanárok és diákok szolidarítva állnak ki egymásért.

Az MSZP országgyűlési képviselője elmondta, az oktatási helyzet évről évre romlik, a pedagógusok szabadsága ezzel együtt egyfolytában korlátozódik, a fizetésük pedig nem emelkedik, sőt, egyre kevesebbet ér. Kiemelte, a tanórák 13 százalékát nem megfelelő végzettségű tanárok tartják, ezzel pedig a kormány is tisztában van. „Nem csoda, hogy ilyen körülmények között egyre kevesebben választják a tanári pályát” – tette hozzá Szabó Sándor. A tanárok 40 százaléka 50 évnél idősebb, a 20-29 éves pedagógusok száma a teljes tanártársadalomban pedig mindössze 7 százalék. A státusztörvény csak tovább fogja erősíteni ezt a folyamatot, a jövőben várhatóan még kevesebben fognak pedagógus képzésre jelentkezni.

A kormány a fizetésemeléseket az Unióhoz köti, azonban érthetetlen, hogy egy nemzeti kormány miért Brüsszeltől várja egy nemzeti hatáskörbe tartozó területen a bérek rendezését. „Milyen nemzeti kormány az, amelyik azt mondja, hogy a gyermekek jövőjéről nem saját maga kíván gondoskodni?” – kérdezte Szabó Sándor. Ha a kormány nem saját erőből akarja megoldani a jövő generációjának nevelését, fejlődését, akkor az „gyenge és alkalmatlan”. Elmondta, minden nemzeti állam maga rendezi a pedagógusok fizetését, ráadásul nem spórolnak ezen. Németországban 6-szor, Brüsszelben 4-szer, Ausztriában 5-ször, Portugáliában pedig 3-szor magasabb a pedagógusok bére, mint itthon. A brutális inflációnak köszönhetően pedig ezen országokban is már olcsóbban lehet vásárolni, mint Magyarországon.

„Az oktatás problémáját már nem lehet tovább a szőnyeg alá söpörni, a rendszer valóban az összeomlás szélére sodródott” – véleményezte Szabó Sándor. Hozzátette, a kormány pedig nem a megoldást keresi, hanem a gyermekeket fenyegetik, a tanárokból pedig rabszolgákat akarnak csinálni.

A pedagógus státusztörvénnyel a kormány az elmaradó béremelés mellett a foglalkoztatottsági státuszukat is alapjaiban megváltoztatja, hiszen megfosztanák őket a közalkalmazotti státuszuktól és egy új köznevelési-foglalkoztatotti néven hívnák őket. Ezzel azonban tovább csökkentenék a munkavállalók jogait, de bővítenék a munkáltatók jogkörét. Emellett visszavezetik a fegyelmi eljárást, így biztosítva, hogy ne emelhessenek szót a rendszer ellen. 

A státusztörvénnyel tehát egyértelműen kiszolgáltatottabbakká válnak a munkavállalók, általánossá teheti a visszaélés-szerű jogalkalmazás gyakorlatát is, amiatt pedig több ezer tanár fogja elhagyni a pályát. A kormány által véghez vitt rombolást pedig generációkon átívelően kell majd helyrehozni.

Szabó Sándor végül egy levelet olvasott fel, melyet választókörzetéből küldött neki egy, a státusztörvénnyel érintett dolgozó. A szocialista politikus elmondta, a kormány fizesse ki végre a tanárokat, ne fenyegessék őket, biztosítsanak anyagi és erkölcsi megbecsülést nekik, adjanak szakmai szabadságot, csökkentsék a tanárok terhelését, és fektessenek az oktatásba, „mert az a jövő záloga”.