Harmincnégy évvel azután, hogy országunkat eladták kilóra, a kapitalizmus rájött, hogy nem muszáj ám mindent kidobni a picsába, hanem újra lehet hasznosítani.

Ahogy azt az emberiség az elmúlt százezer évben a magyar nép csinálta és csinálja.

De persze a Telexen meglepődnek, hogy a magyar nép – akikről ugye eddig csak rosszat hallotunk – mennyire fegyelmezetten csinálja az üvegvisszaváltást.

Mintha 1989-ig nem ez lett volna a legtermészetesebb a világon. Hiszen senkiben sem merült fel, hogy bármit ki kéne dobni, vagy hogy ne olyan termékeket gyártsunk, amelyek sokáig tudnak működni.

Továbbá várjuk vissza a papírgyűjtést, az iskolaköppenyt, a tömegsportot, a szakszervezeti üdültetést, az állami bérlakás programot, a Magyarországon előállított jóízű és olcsó élelmiszereket, a minőségi oktatást, a társadalombiztosítás által fedezett egészségügyet és a kibaszott kiszámítható, nyugodt életünket.