Bevallom, kissé fura gyerek voltam. Az én szobám falán nem az aktuális popsztárok csillogó poszterei díszelegtek hanem az Illés együttes tagjai vigyázták kamaszkori álmaimat. Persze, megfért mellettük Koncz Zsuzsa és Cseh Tamás is. Azt hiszem, elég koravén voltam már akkor is.
Na de mit várjon az ember egy olyan gyerektől aki tizenévesen Gogol történeteit olvasgatva került egy olyan fantáziavilágba, ami elképzelhetetlennek tűnt. Eddig.
Amikor augusztus harmadikán, épp mosogatás közben kipattant egy valamiféle koncert gondolata belőlem, a fene sem tudta, micsoda csaták elé nézek.. nézünk. De, talán majd segít az idő, hogy egyszer leküzdjem magamban a politikával szemben kialakult undoromat és teljes megvetésemet. " Csak a szépre emlékezem.. " mondja a dal.
Biztos vagyok abban hogy néhány év múlva nagy nosztalgiával fogok emlékezni bizonyos szituációkra. Olyan helyzetekre, amiről soha, még csak álmodni sem mertem. Hiszen azokkal az emberekkel beszélhettem, olykor vitatkozhattam.. akiket a mai napig is, mindennél s mindenkinél felettébb állónak gondolok.
Ez a pár hét, egy őrület volt. Minden értelemben. Forgatás, utómunka, egyéb, a rendezvénnyel kapcsolatos ügyek. És hogy miért született meg ez az egész? Elsősorban, mert tele lett a tököm a nagy büdös semmivel. Hogy bár mindenki tudja a megoldást, de mégsem tesz semmit! Pedig, amint láthattátok, semmi sem lehetetlen. Csak el kell kezdeni.
Azt gondolom, fantasztikus érzés úgy tönkre tenni mindent magad körül, hogy teremtettél valamit. Erre buzdítok mindenkit. Legyetek végre " bátorak ", mert ez már rég nem egy Gogol történet, ez a mi, a TE életed is. Gondolj csak bele, micsoda filmet látsz majd az utolsó pillanatban. És ha szerencséd van megúszod egy olyan képkocka nélkül, amikor azt pötyögöd be a klaviatúrán: " mikor teszünk végre valamit? " Majd jóleső érzéssel, ( igazi forradalmárhoz méltóan ), felbontod az utolsó kompótot is.
Hálás köszönettel tartozom: Hábetler Helgának, Ujhelyi Sándornak, Sándor Máriának, Surányi Andrásnak, Kiss Richárdnak.. és mindazon jószándékú EMBERNEK akik nélkül ez a rendezvény, nem jöhetett volna létre. Külön köszönet illeti a Radnóti színház művészeit, akik egy emberként álltak az ügy mellé egy felejthetetlen kisfilm formájában.
A legnagyobb köszönet, persze benneteket illet. Mindenért. " Sok lúd.. disznót győz " mondta, Molnár Piroska. Úgyhogy, ennek szellemében lépjünk egy hosszabbat. Merjetek lépni ti is.. Inkább bukjatok bele, minthogy ezek a mocskos, silány, lelketlen gazemberek, végül elsorvasszanak.
Találkozni fogunk.. újra.. hamarosan ! özvegy Bartos Tivadarné.. Marika
Fotó: Mácsai Pál, az Emberek.. az Emberekért c. rendezvényen.
