Tisztelt Miniszterelnököm, Drága Orbán Viktor!
„Még, még, még, ennyi nem elég!” Én vagyok az ön B-közepe! Hallgatom, és iszom szavait! Eddig csak borral, de lassan valamit szedek is hozzá, hogy magaslatait pontosan értsem, és ne akadályozzon az empíria. Ohhh, én világmagyarázó, végtelen magyarságú, verhetetlen molypillém! Önnek mindenki tapsol! Jó lesz már, ha vége az Atlétikai VB-nek és Ön szónokol a stadionban!
Mert egy ilyen Magyarország méretű ország vérmesen vitézlő vezére nem lehet buta, csak mi rajongó népe engedhetjük ezt meg magunknak, mint lovashuszár a lovatlanságot. Az ellenzék képtelen színvonalas vitákat csinálni, bezzeg Ön, vitákban 17 éve verhetetlen Viktorom!
Ön napjában vitázik önmagával, s nekünk az eredményt hirdeti. Ez annyi energia, hogy mással vitázni nincs is ideje. Én megértem, de azért egyszer-egyszer megtehetné, hogy tanítson minket! 17 éve nem hallottuk sziporkázó szellemi párbaját senkivel, bátor utcai harcosom, bölcs utópiák hirdetője, bornírt baromságok harsogója … jajajaja, ezt nem önnek akartam, a hármas alliteráció sem jön ki. Helyesbítek: boldogságos útmutató Bárdom! … jajajaj a bárd nem jó, nem elég szittya, Ön bárdolatlan!
Ön az én türkös tülköm… ööö.. tülkös türköm! Ohh, ez ma nem megy, biztosan a hőség! Vagy a beszédei magvassága zavart meg! Minden alkalommal egy-egy újabb küldetés! Mint vadvízi evezős hánykolódom gondolatáramában. Tudja a péntek reggeli szent annunciációja még követhető volt, de a Tranziton elmondott beszéde egy patyolatban elkövetetett hibára emlékeztetett, mikor összemosnak mindent mindennel. A Magyar Zene Házában elmondottak egy igazi méltó kakofónia volt. De velem van a baj! Egyikünk gyógyszere rosszul van beállítva… csak az enyém lehet. Mindketten most térünk meg szabadságunkról. Én ezt a ritmustévesztésem meg tudom oldani, én kognitív disszonanciában megerősödött magyar pedagógus. És igen, elkezdtük a sulit, a 3 hónapos szabadságunk közben.
A tanári kellemesen szellős, alig vagyunk. Intézményi hadiállapot. És mi ebben a háborús vészhelyzetben is megálljuk a helyünket, mint a Debreceni Virágkarnevál felfegyverzett békepárti zsiráfjai, mint fronthatásra szülő anyák, a bezárt szülészetek között vajúdva. Háborús vészhelyzetben ezt el kell fogadnunk, ahogy a határon túli magyar családoknak a 100 000 Ft-os iskolakezdési támogatást.
Én látom békepárti előremutatását a sok-sok vendég kapcsán is. Ők az igazi bátorak, mert harcok ide, harcok oda, el mertek jönni a mi vészhelyzettől sújtotta országunkba. Milyen frappáns volt ez a Gulyás „szóinflációmanager” Gergely! „Szuverén ország vagyunk, azt hívunk meg, akit akarunk...” és így van, egész Bicskét meghívjuk, ha akarjuk! Erdogan úr embereinek külön köszönet, hogy besegítettek a magyar rendőrségnek, mint határvadászoknak a halőrök!
Kell még valami madarász is, ha már annak néznek minket, mert ugye ön mondta: „fogat, erőt, karmot kell mutatni”! Ohhh, én bestiám, állhatatos, álmodozó ártányom…jaj, ez most nem bántás, nem, nem, nem! Nekem ön abszolút +0, én küldetéses magyarom, különleges méltóságú, szittya vezérem! Szerelmes rajongással! Gulyás Gertrúd okj-s pedagógus P.S. Mici néni nem hajlandó bojkottálni a multikat, hiába olcsóbbak és nagyobb a választék is! Én bezzeg utolsó filléremig, a hónap közepéig megyek a coopokba meg ilyenekbe.
És a körte már 17%-kal olcsóbb! És Mici szervezkedik is, osztálytalálkozóra hívja volt diáktársait és diákjait szeptember első napjára a Kossuth térre. Jó OKA van rá. Remélem, mások nem tesznek ilyet!
