Tisztelt miniszterelnököm, drága Orbán Viktor!
Váltatlan lovakon vadul száguldó huszárezred hasú hősöm! Ahogy ön renget ugrálásával egész döglött méneseket, nem renget úgy senki! Oly jó ez a mámorító biztonság, megadja a hitet, hogy a ló nem számít csak a huszár, én káro(s)katonám (jaj, biológiából sosem voltam erős, de javulok, már tanítom azt is!), szépséges madaram, csak már szállna, messze, melegebb égtájak felé! Esetleg önmagára gondolt, mikor váltatlan lóról elmélkedett? Én szuflával szuszogó, mindig ideális korú qva kemény, kanos kentaurom! Ahhh, elnézést, elragadtattam magam, én Európában legsikeresebb politikai alakulatom!
Micsoda örök harcos, mint az ökör csak megy előre. Bocsásson meg a profán hasonlatért, de a nagy állatokról (ló), nagy barmokról egészen behatárolódtak az asszociációim. Tudja, törekszem a pontosságra. Szóval ott tartok, hogy ön mint ökör, halad előre.
Oly boldog vagyok, hogy ép bőrrel átjutott az aknamezőn, hisz lelkesen mentünk ön előtt! Sok társunkat elvesztettük, de hullik a forgács, hogy ön és családja kellemesen vonulhasson! Nem akarjuk, hogy Európa skanzen vagy rezervátum legyen! Ezért irányít minket a 20.század elejére, és határolódik el minden európaiságtól. Így nem tesszük jövőtlenné az Uniót. Micsoda államférfiúi gógyi!
Örömmel nézem, ahogy ül a nagypálya szélén a kispadon! Ahhh, én türelmesen várom, hogy felléphessen a gyepre! (Vigyázzon, mennyit szotyit köp oda, bele ne lépjen később!) De mit számít bármi, ha kijutottunk az EB-re! Eben szerzett jószág ebül vész, de az öngól is gól. Marco Rossi a legnagyobb magyar, de csak ön után! (Apropó, melyik bolgár stadiont újítjuk föl cserébe … ööö … a gólokért jár prémium, nem?) És az is idegenszívű ellendrukker, aki nem focirajongó, és esetleg fontosabbnak meri tartani az egészségügyet vagy az oktatást, pedig azok már teljesen jelentéktelenné váltak. Ehh, csak döglött lovak! És nem veszik észre, ostoba liPsik!
Annyi jó történt az utóbbi időben, hogy a kibuggyanó örömtől írni sem volt erőm, a boldogság is kimerít, csak a hülye liPsik nem értik, hogy a hatalmas boldogság az ő bajuk. A kultúra változásai is reménykeltőek. Ugye megbocsát, ha az ön számára ilyen távoli vizekre evezek egy röpke hullám hátán… ööö … völgyén. Tulajdonképpen a víz alatt. Mennyi fordulat! Ön olyan megértő! Biztosítja itt is az előmenetelt vagy megúszást megbízható káderei számára. Vidnyánszky „mindentmegrendező” Attila díszletét gyorsan szétbontották, hogy a vizsgálatra jobban szereljék össze. Dicsérendő igyekezet!
Az ön kiváló médiastruktúráját bizonyítja, hogy a rendőrséget is ők értesítették, nem a színház. Ez ám a hatékonyság! Bodrogi „nemképesakaptafánálmaradni” Gyula névtelen aláírási lehetőséggel védelmezi önt. A művészi nagyság találkozása a szerep mögé nem rejtőző kisemberrel. Lehet keresztet rakni aláírásként a sok morális (… ezt most miért írtam, ez egy elavult szó. Ön érti még?) analfabétának. Ez az igazi demokrácia! (Bocsásson meg, hogy most jót is írok ellenségeiről)A liPsik önreflexióját dicséri, hogy a PIM élére nem is pályáztak.
Éljen Demter „egyetlenke” Szilárd, a megbonthatatlan! L.Simon „csakversetneírjon” László gyakorlati tapasztalatokkal gazdagon tarthatta meg akadémiai székfoglalóját „Művészi szabadság és intézményi autonómia” címmel. Én üdvözlöm ezt a tendenciát! Az autonómia jegyében a Néprajzi múzeum is azonnal kordonozni kezdett. Megrázott az ominózus kép annak ellenére, hogy láttam én már strandon egymást érintő félpucér férfitesteket.
És eszembe jutott, hogy a birkózást is ellenőrzés alá kell vonni. A tatamit vegyék körbe kordonnal, és ne nézhesse azt 18 év alatti gyermek. Sőt! Ezután csak ellenkező neműek birkózhatnak egymással! Hahhhh, én harcosom, én önnek lehidalok, küzdjön meg velem, lemegyek kutyába… ööö … ágyra, nem, földre, még akkor is, ha a bíró nem is akar ezzel büntetni!
Fektessen kétvállra, az oktatással már megtette, én bumfordi birkózó bajnokom, bárgyúaknak borzongató beszédbuborék böfögő bálványom! Szerelmes rajongással! Gulyás Gertrúd okj-s pedagógus P.S.:
Mici néni aknamunkába kezdett. Gyűjti a konzultációs leveleket a diákoknak. Arra biztatja az embereket, hogy hordják maguknál ezeket az értékes tudatirányító leveleket, hogy bárhol le tudják adni, ha gyűjtővel találkoznak, illetve legyenek maguk is gyűjtőpontok környezetükben. Felháborító!
Én minden évben szorgalmasan töltögettem a diákjaim családjai helyett is, annak ellenér, hogy olyan ön számot mond be, amennyit akar, de legalább az illúzióm megvan!
Simkó Edit