Világosan látható: a szankciók mindkét felet, tehát a szankcionálót és a szankcionáltat is megviselik – fogalmazott az Indexnek Pásztor Szabolcs.

Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány vezető gazdasági kutatója úgy véli, az orosz büntetőintézkedésekkel kapcsolatos forgatókönyveket már a krími annexió óta tökéletesítik, ám a negatív hatások leginkább közép- és hosszú távon jelentkezhetnek. Térdre semmiképpen nem kényszerítették még az oroszokat.

A nyugati országok már több mint egy éve igyekeznek Oroszország agresszióját szankciókkal megállítani. Az elemzések azt mutatják, ezek a büntetőintézkedések károsítják az orosz gazdaságot, legalábbis hosszú távon mindenképp. A világ kilencedik legnagyobb gazdasága azonban energia és más nyersanyagok terén is meghatározó szereppel bír, így minden olyan várakozás, hogy a szankciók önmagukban ledöntik a Kreml falait és megállítják a háborút, téves – írja az orosz propagandával nehezen vádolható Bruegel Intézet.

Egyértelmű lett: AZ orosz gazdaság a várakozásoknál jobban teljesít.

A GDP-je mintegy 2 százalékkal zsugorodott a korábban várt 8,5 százalékkal szemben. Ez a járvány utáni fellendülésnek, a hatalmas méretű exportbevételeknek köszönhető, továbbá mivel Európa orosz energiától való függősége csak lassan erodálódik, az olaj- és nyersanyagárak pedig szárnyaltak, így jelentős profitot termeltek.

Felkészültek az oroszok

Pásztor Szabolcs, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány vezető gazdasági kutatója is hasonlóan látja a helyzetet. Az Indexnek úgy összegezte: egyértelműen van hatásuk a szankcióknak, azonban korántsem olyan látványosak, mint ahogy azt a szankcionáló országok várták. Már a nyugati szakértők is elismerik, hogy az orosz jegybank tökéletesen kezeli a helyzetet, és felkészülten várta az intézkedéseket. Sejtették, milyen lapok jönnek.

Valószínűleg a lehetséges forgatókönyveket már a krími annexió óta tökéletesítik. A negatív hatások leginkább majd közép- és hosszú távon jelentkezhetnek, amikor is az egyébként is technológiafüggő és szerényebb termelékenységű orosz gazdaság nem fér majd hozzá műszaki cikkekhez és berendezésekhez. Ennek hatása a potenciális GDP és a termelékenység csökkenése lesz, és egyértelműnek tűnik, hogy az orosz gazdaság fejlődése leszakad.

Pásztor Szabolcs szerint továbbá érdemes kiemelni: a folyó fizetési mérleg szufficitje történelmi magasságokba emelkedett, 2023-ban azonban az olajárak csökkenése és a szankciók hatása miatt ez a többlet megcsappanhat. „Arról már nem is beszélve, hogy az enyhe európai tél miatt nem volt tekintélyes az energiafelhasználás, a gázexportból származó bevételek csökkentek, és ez valószínűleg folytatódik” – mondta.

Bár a Bruegel szerint a szankciók önmagukban nem győzik le Moszkvát, ugyanakkor a csúcstechnológiát célozzák, ami a hadsereg szempontjából kulcsfontosságú. A potenciális növekedést igyekeznek erodálni, és a szankciók tovább mélyítik az orosz kilátásokban már korábban is meglévő törésvonalakat. Összegzésük szerint az orosz gazdaság négy dolog miatt tudja tartani magát:

1. az emelkedő olaj- és nyersanyagárakból származó rendkívüli bevételek okán,
2. a 2014-es szankciókat követő Fortress Russia stratégia – az orosz gazdaságot a külső sokkoktól elszigetelő túlzott tartalékfelhalmozás politikája – következtében,
3. az „ügyes politikai válaszlépések” eredményeképpen,
4. valamint Oroszország képes volt ellátási láncainak részleges újjáépítésére.

Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány vezető gazdasági kutatója szerint egyértelmű bizonyítékok vannak a szankciók kijátszására, amelyek tetten érhetők nemzetgazdasági és fogyasztói szinten is. A nemzetközi átutalások lebonyolításához a vállalatok külföldi bankszámlákat nyitnak, közvetítőkön keresztül értékesítenek. Bár a szankciók kijátszása bizonyos terméknél jól működik, más területen (pénzügyek, technológia, műszaki berendezések) azonban kevésbé, sőt egyáltalán nem.

„A hivatalos importot felváltja az úgynevezett grey marketing, ami azt jelenti, hogy a nyugati termékek behozatala nem hivatalos közvetítőkön keresztül, hanem szürke-, feketepiaci csatornákon keresztül történik. A fogyasztók pedig jelentős felárat fizetnek. Ez pedig egyértelműen növeli az ügyeskedők és a trükközők számát. A szovjet időkben már megjelentek azok a csempészek, akiket az oroszok farcovscsikinek hívtak. Könnyen lehet, hogy a nyugati cégek távolmaradásával és a szankciók fenntartásával az orosz társadalom másodjára is az ügyeskedőktől vásárol majd” – közölte Pásztor Szabolcs.

Oroszország teljes folyó fizetési mérlegének többlete 2022-ben minden idők legmagasabb értékét érte el.

Ennek ellenére a szankciók kétségtelenül súlyosbítják az Oroszországban már most is tapasztalható alacsony beruházási rátát, demográfiai kihívásait és alacsony termelékenységét – bár egyes problémák jóval a háború előtti időkre nyúlnak vissza, már-már hagyományok.

Továbbá az is biztos, hogy az orosz gazdaság kihívásai idővel súlyosbodnak: a háború továbbra is zajlik (ez minden államot természeténél fogva megterhel), és a szankciók gazdasági hatásai megmaradnak. Ám az adatok sem azt nem tudják alátámasztani, hogy jól viselik a szankciókat, sem azt, hogy beleroppannának, így leszögezhető: a világon minden politikai csoport a saját narratívája szerint tálalhatja a hatásokat.

Az európai károk és a szankciós infláció

A rendelkezésre álló információk szerint a szankciók mindkét felet, a szankcionálót és a szankcionáltat is megviselik. Ugyanakkor, mivel az amerikai energiafüggőség szerényebb, mint az európai, ráadásul az utóbbi évtizedeken keresztül az olcsó orosz energiahordozóra építette gazdaságát, versenyképességét, itt jóval keményebbek a hatások.

Így ha ebben a relációban kellene megnevezni a több terhet viselőt, akkor Európa lenne az. Az orosz–európai relációban azonban nincs tiszta és egyértelmű kép, külön kell választanunk a rövid és hosszabb távot is. Amerikát is negatívan érintik a büntetőintézkedések, hiszen Oroszország sok ritkaföldfémet adott el Amerikának. Ezek az ügyletek most szünetelnek vagy nem nyilvánosan zajlanak, magasabb áron.

Pásztor Szabolcs mindezek mellett kitért arra is, hogy Európa gazdaságába a károk több csatornán keresztül érkeznek. Növekszik az energiahordozók ára, így emelkednek az inputköltségek, megdrágul a gyártás. Kiesnek az orosz és ukrán beszállítók, ezeket pótolni kell, ami komoly alkalmazkodást igényel. Ráadásul kiesett két jelentősebb piac, ahol például a német autógyártók tekintélyes tevékenységet folytattak. Ezen túl máshonnan kell energiahordozókat beszerezni, vagy közvetítőket beiktatva kell továbbra is orosz nyersanyagot vásárolni magasabb költségek mellett.

Az európai inflációt az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány vezető kutatója úgy értékelte: a szankciók hatása miatt egyértelműen azonosítható egyfajta inflációs pálya. A tendenciák mögött vannak más összefüggések is, ám uniós tagállamok között is lehet különbség abban, hogy mekkora az infláció belső, külső és szankciós magyarázóereje.

„Az bizonyos, hogy a háború végével, a szankciók kivezetésével és a korábbi értékláncok helyreállásával egy kimondottan tekintélyes inflációs komponens tűnne el a nemzetgazdaságokból” 

– tette hozzá.

Addig is mindenki a saját narratívájára formálhatja a hatásokat.