• A III. rendű Cs. K. P., volt pénzügyminisztériumi osztályvezető két különböző minősítéssel 25 és 17 rendbeli hivatali vesztegetés, valamint 7 rendbeli közokirat-hamisítás miatt 5 év letöltendő börtönt kapott, amiből legkorábban a büntetés felének letöltése után szabadulhat, de abba beszámít az előzetesben és bűnügyi felügyeletben töltött idő. Emellett 650 000 forint pénzbüntetés, 5 év közügyektől eltiltás és a közszolgálati tisztviselői jogviszonytól való végleges eltiltás is a büntetés része.
• A IV. rendű M. P., aki szintén osztályvezető volt a PM-ben, 19 rendbeli hivatali vesztegetés elfogadása miatt ugyanezeket a büntetési tételeket kapta: 5 év letöltendő börtönt feles próbára bocsátással és az előzetesben töltött idő beszámításával, 5 év közügyektől eltiltás, 650 000 forint pénzbüntetés.
• Az V. rendű R. L., aki nem vezető beosztásban dolgozott, összesen 15 rendbeli bűnsegédként elkövetett hivatali vesztegetés elfogadása miatt és 6 rendbeli közokirat-hamisítás miatt 3 év 6 hónap letöltendőt kapott, ugyancsak feles próbaidőre bocsátással, tovább 4 év közügyektől eltiltást, a közszolgálati tisztviselői jogviszonytól való végleges eltiltást és 1,2 millió forintos pénzbüntetést. Az ő büntetése enyhébb, mint az ügyészségi indítványban volt (4 év 6 hónap és kétharmados feltételes elengedés).
• A IX. rendű P. Zs., aki ugyancsak minisztériumi osztályvezető volt, hivatali vesztegetés több rendbeli elfogadása miatt szintén 5 év letöltendő börtönt kapott feles feltételessel, végleges közszolgálati tisztviselői jogviszonytól való eltiltást, 5 év közügyektől eltiltást és 1 millió forintos pénzbüntetést.

Mindannyiukat vagyonelkobzásra is büntették, ezt valamennyien be is fizették – egyikük a gyenge forint miatt még visszatérítést is kapott – az ítélethirdetés előtt.

Indoklásában dr. Oláh Gaszton bíró azt mondta, hogy ilyen bűncselekményeknek nagyon súlyos a társadalmi káruk, hiszen több minisztériumon átívelő, éveken át, szervezett formában elkövetett korrupcióról van szó, középvezetők, osztályvezetők és főosztályvezető hagyta magát megvesztegetni,

„csaltak a pályázatok elbírálása során, jogorvoslatok során és helyszíni ellenőrzéseken is”.

Azt is mondta, hogy a cselekményüknek „óriási társadalmi veszélyessége van (...) Lejáratja magát az egész ország, a nyilvános pályázati rendszerbe vetett hitet ingatják meg”, és megemlítette, hogy ez különösen aggályos, amikor az országnak annyira fontos az európai uniós pénzek érkezése.

A bíró azt is kiemelte, hogy az ügyészi indítványban szereplő büntetés – amihez a bíró felülről kötve van, annál szigorúbbat nem adhat – sokkal csekélyebb, mint amennyit akkor kaphattak volna, ha nem ismernek be az előkészítő ülésen.

A beszédében Oláh Gaszton a vezető beosztásban dolgozók korrupcióval kapcsolatos felelősségére és az ország általános korrupciós állapotára is kitért:

„Ezekben a cselekményekben nincs pardon, önöknek kellene példát mutatni. És nem lehet azzal sem védekezni, hogy milyen szinten van korrupció az országban. Nem osztja a bíróság azt a védői álláspontot, ami a legfőbb ügyész jelentésére hivatkozott, hogy az országban nincs korrupció. Van, és ami van, az bőven sok. Ha beszámol róla a legfőbb ügyész, ha nem, van korrupció. Ízlésbeli kérdés, hogy mennyi van, de ha egy van, az is sok, főleg ilyen szinten.”

Az ítéletek bejelentése után az ügyészség 3 nap gondolkodási időt kért arra, hogy nyilatkozzon az ítéletekről.

A vádlottak közül Cs. K. P. és P. Zs. szintén 3 napot kért, míg M. P. és R. L. enyhítésért fellebbezett, utóbbi védője azt mondta, hogy felfüggesztett szabadságvesztést kérnek, és hozzátette: az ítélet indoklásának minden szavával egyetért, „de ez csak a jéghegy csúcsa”.

Az ügy tehát legalább két vádlott esetében másodfokon folytatódik, legkorábban jövő ősszel lehet az ügyükben jogerős ítélet.

Az ítélethirdetés előtt dr. Oláh Gaszton bíró azt is bejelentette, hogy a törvényszék egy másik tanácsa a napokban döntött arról a kizárási indítványról, amit az I. rendű vádlott, dr. K. T. adott be ellene.

A bíróság elutasította az indítványt, mondván, minden, amit K. sérelmezett, eljárásjogilag semmilyen tekintetben nem jogszabálysértő.

Azaz a bírónak joga van elmeszakértői vizsgálatot elrendelni – K.-t elmeszakértőhöz küldték, joga van kivezettetni az aznapra nem idézett, még ki nem hallgatott vádlottat – K.-vel az első és a második előkészítő ülésen is ez történt –, és joga van eldönteni, milyen sorrendben hallgatja ki a vádlottakat.