Több száz orosz civilt mészároltathatott le Putyin Dagesztánban, hogy beülhessen az államfői székbe
Durva!
1999-ben példátlan terrortámadások történtek Oroszországban. Négy lakóházat robbantottak fel, több százan meghaltak.
Az első eset Dagesztánban történt, szeptember 5-én Bujnakszban robbantottak fel egy katonacsaládok által lakott panelházat.
Ezután még három hasonló eset történt, egy Volgodonszkban, kettő pedig Moszkvában.
A négy robbantásnak összesen 307 halálos áldozata volt. Vlagyimir Putyin felemelkedéséről szóló három részes sorozatunk második felvonása.
Ekkor már túl vagyunk az Első Csecsen Háborún.
Ahogy Rácz András, a Német Külpolitikai Társaság kutatója, a Corvinus Egyetem oktatója a Nemzet és Biztonság című szakfolyóiratban megjelent, az oroszországi terrorizmust áttekintő cikkében megjegyzi,
némiképp paradox módon a radikális iszlámhoz kötõdõ terrorizmus cscsenföldi megjelenése nem a háború, hanem az azt lezáró, 1996 augusztusában alá írt haszavjurti fegyverszünet következménye volt. A megállapodás értelmében – bár Csecsenföld az Orosz Föderáció része maradt (a végleges döntést a terület státusáról 2001-ig elnapolták) – a köztársaságból kivonultak a szövetségi erõk, így az lényegében kikerült Moszkva irányítása alól. A sokak által remélt békés felvirágzás helyett azonban a szervezett bûnözés és anarchia korszaka következett Csecsenföldön.
Ne feledjük el, hogy még jóval 9/11 előtt vagyunk, de az iszlám szeparatista terrorizmus már erősen jelen van Oroszországban. A csecsenek rendszeresen hajtanak végre ilyen akciókat. A szélsőséges iszlamizmus egyre nagyobb teret öltött, ami addig jutott, hogy Aszlan Maszhadov csecsen elnök az extremisták nyomására kénytelen volt bevezetni az iszlám jogrendszert, a sariát.
Vlagyimir Putyin akkori miniszterelnök a Dagesztán elleni csecsen támadásra és a házrobbantásokra hivatkozva megindította a második csecsen háborút, amelyet az orosz hivatalos források következetesen antiterrorista mûveletnek, nem pedig háborúnak neveztek
– fogalmaz tanulmányában Rácz András.
A terrortámadások végső soron jól jöttek Putyinnak.
A Jelcin-elnökség utolsó hónapjait élte; Putyin, akit éppen akkor neveztek ki miniszterelnöknek, dühösen jelentette ki a televízió adásában, hogy nem fog tárgyalni a lakásrobbantások felelőseivel, akik szerinte kétségtelenül csecsenek voltak. Valójában semmilyen körülmények között nem fog tárgyalni terroristákkal – látszólag a Jelcin által az 1994-96-os első csecsen háború befejezése érdekében tett engedményekre való tekintettel. Erre Putyin elindította a második csecsen háborút, amelyben a harcok legsúlyosabb éveiben csecsenek és oroszok tízezrei haltak meg – írja Steve LeVine amerikai újságíró.
Átalakult az orosz politikai táj
Ezek az események 1999 végén – a lakásrobbantások és Putyin megtorló támadása a szakadár Csecsenföld ellen – „átalakították az orosz politikai tájat” – írta Paul Klebnikov, a Forbes magazin riportere.
Putyin miniszterelnök az országot ostromlottnak nyilvánította. Paranoia söpört végig Oroszország városain.... A rettegő lakosság erős vezetőre vágyott, és hat hónappal később a szavazatok 52,6 százalékával elnökké választotta Putyint. Az eredmény elképesztő fordulatot jelentett ahhoz képest, hogy népszerűsége mindössze 2 százalékos volt, amikor - a lakosság számára ismeretlenül – először nevezték ki miniszterelnöknek
– fogalmazott.
Egy sikertelen merénylet keltette fel a gyanút
Miközben az ország nagy része Putyint istenítette, egy meg nem történt robbanás radikálisan megváltoztatta a helyzetet.
1999. szeptember 22-én, hat nappal a negyedik robbanás után, Volgodonszkban, a Rjazan város egyik lakóházának ideges lakói gyanút fogtak a házban látott idegenek miatt, és kihívták a rendőrséget, akik egy, a többivel azonos bombát találtak, és hatástalanították.
A helyi rendőrség kitartó munkája és az orosz újságírók tudósításai olyan bizonyítékokra bukkantak, amelyek a csecsenek érintettségére utaltak.
Az egyik legkínzóbb felfedezés egy telefonhívás volt az FSZB rjazani központjába – amelyet egy telefonközpontos követett nyomon –, és amely arra utalt, hogy a biztonsági ügynökség és a bomba elhelyezésében részt vevő személy között kapcsolat állt fenn.
Nagyon gyorsan megváltozott a hivatalos történet – miszerint egy terrortámadást hiúsítottak meg –. Moszkva most azt állította, hogy a bomba csak egy ártalmatlan másolat volt, amelyet a lakosság éberségét tesztelő polgári védelmi gyakorlat keretében helyeztek el a lakóházban.
A helyi rendőrség azonban azt mondta, hogy a bombában valóban egy bomba működő részei voltak, és a vizsgálatok robbanóanyag jelenlétét mutatták ki.
A Rjazani incidens néven ismertté vált ügyben helyi és külföldi újságírók és ellenzéki parlamenti képviselők azt találgatták, hogy ha nem maga az FSZB volt felelős a bomba elhelyezéséért, akkor talán csaló ügynökök vagy tisztek lehettek. Nem volt nagy ugrás aztán azt feltételezni, hogy az FSZB hasonló elemei állhattak a többi lakásrobbantás mögött is.
A cél Putyin elnöki székbe juttatása lehetett
Szerinte Rjazant ugyanazok az emberek tervelték ki, akik a korábbi robbantásokat elkövették. Úgy jellemezte a merénylőket, mint akiknek
szükségük volt egy újabb háborúra, amely képes volt Putyint az elnöki székbe juttatni,
hogy megmentsék korrupt módon szerzett vagyonukat. Ezek csakis magának a Jelcin-rezsimnek a vezetői lehettek – vagyis az FSZB.
Néhány embert, akik továbbra is úgy sejtették, hogy a kormánynak szerepe volt-e a robbantásokban, a következő években megölték vagy bebörtönözték. Vlagyimir Golovljov ellenzéki törvényhozót kutyasétáltatás közben lőtték agyon. Lövések ölték meg Szergej Jusenkovot, egy vezető liberális parlamenti képviselőt az otthona közelében.
Az oligarcha beszáll a nyomozásba
Arjazáni incidenst megelőző négy lakóházi robbanás rejtélye felkeltette Borisz Berezovszkij orosz milliárdos oligarcha figyelmét. Ő döntő szerepet játszott abban, hogy Putyint megválasztották elnöknek, mivel pénzt, politikai támogatást, és ami még fontosabb, szemérmetlenül pozitív tudósításokat sorakoztatott fel televíziós csatornáján, az ORT-n. De a férfi nem sokkal később összeveszett, és a Berezovszkij Londoni száműzetésben élt, amíg állítólag öngyilkosságot nem követett el.
Egyik legfontosabb tanácsadója, Jurij Felsztinszkij úgy vélte, hogy az FSZB-nek köze volt a lakásrobbantásokhoz. Azt is gyanította, hogy Putyin, aki egy hónappal a merényletek előttig az ügynökség vezetője volt, részt vett a tervezésben.
LeVinne Boston külvárosában lévő otthonában találkozott Felszintszkijjelt, aki a következőket mondta el nek:i
Ahogy a Jelcin-korszak a végéhez közeledett, Oroszország jövőbeli irányítása volt a tét. Ha az FSZB embereinek háromszáz embert kellett megölniük ahhoz, hogy a félelem olyan légkörét teremtsék meg, amely lehetővé teszi számukra, hogy a zsákmányra igényt tartsanak, nos, akkor megöltek háromszáz embert. Ebből következett, hogy a hírszerző ügynökség vezetőjét az elnökséggel jutalmazzák, mert ő vállalta a legnagyobb kockázatot. Ez egy maffia-hagyomány – aki a legtöbbet kockáztat, az kapja a legtöbbet.
Az oligarcha most a lakóházi robbantások részleteire irányította figyelmét. Ki tudná, hogyan valósulhatott meg egy ilyen terrorista összeesküvés, és hogyan lehetne azonosítani a valószínűsíthető elkövetőket? Felsztinszkij azonnal egy másik Berezovszkij-tanácsadóra gondolt,
egy Alekszandr Litvinyenko nevű fickóra,
aki hírszerző tisztként szolgált az FSZB legsötétebb egységeinél. Litvinyenko, aki már akkor is éles kritikusa volt a kémügynökségnek, még mindig Oroszországban élt, de hamarosan nyugatra disszidált.
Miután a társaság visszatért Moszkvába, Litvinyenko rátalált egy mintára.
Találj meg mindent, amit csak tudsz Max Lazovszkijról
– javasolta Litvinyenko.
Lazovszkij egykori KGB-tiszt és hírhedt bűnözővezér volt. Ahogy Litvinyenko és Felsztinszkij később leírta a Blowing Up Russia (Oroszország felrobbantása) című könyvükben,, Lazovszkij segített felrobbantani egy moszkvai hidat, ami egybeesett Jelcin 1996-os újraválasztási kampányával, és később letartóztatták. 1999 augusztusában – egy hónappal a lakásrobbantások előtt - az orosz Legfelsőbb Bíróság szabadon engedte Lazovszkijt. Akkor már halott volt – nyolc hónappal a lakásrobbantások után meggyilkolták -– és Litvinenko mindenütt az ő ujjlenyomatát látta.
Ha megérted Lazovszkijt, hogyan működött, hogyan épült fel a szervezete, akkor mindent megértesz
– emlékszik vissza Felshtinsky Litvinenko szavaira.
Litvinyenkón példát statuáltak
2006 novemberében Litvinyenkót Londonban meggyilkolták.
Az Egyesült Királyság arra a következtetésre jutott, hogy egy volt orosz hírszerző ügynök követte el a gyilkosságot, és kérte kiadatását Oroszországtól. Putyin felmenthette volna magát és egész Oroszországot, ha együttműködik Nagy-Britanniával. Ehelyett elutasította a kiadatási kérelmet, és helyeslően nézte, ahogy a feltételezett merénylő bekerül a nemzeti parlamentbe, és így mentességet kap a büntetőeljárás alól Oroszországon belül, miközben Európában körözik. A külföldi vélemények szerint Putyin így vagy úgy, de bűnrészes volt a gyilkosságban.
LaVine szerint természetesen teljesen lehetséges, hogy Putyin és köre pontosan azt a fenyegető benyomást akarta kelteni, amit a külföldiek róluk kialakítottak, olyan üzenetet küldve, amely azt mondja:
Ne szórakozz Oroszországgal!
De ez túlgondoltnak tűnt. A nagyobb valószínűség az,
hogy Putyin egyszerűen csak Putyin volt.
Vlagyimir Putyin felemelkedéséről szóló sorozatunk első részét itt olvashatja.
