Tud úszni? Nem! És ha megfizetem?!
Ez jutott eszembe Pécs hivatalos majálisán, Zalatnay Sarolta előadását hallgatva. A jobb napokat megért énekesnő cáfolja azt a tételt, mely szerint idősen minden olyan hülyeséget meg tudsz tenni, mint fiatalon, legfeljebb lassabban.
Nevezett dalárnő veszettül küzd azért, hogy a túléléshez szükséges levegőt préseljen tüdejébe - ez pedig érthetően erősen negatív hatással van az éneklésére. Emiatt számainak jelentős részében a közönséget igyekszik bevonni a közös éneklésbe, ilyenkor a közönség énekli a régi, népszerű számainak aktuális sorát, az énekes pedig ventillál, illetve időről-időre negédesen felrikkant.
Párom valamit megláthatott pókerarcnak szánt képemen s megkérdezte, élvezem-e az előadást.
Nos, még apróságokban se füllentünk egymásnak, így bevallom, pont úgy élvezem, mint Jean macskája. Amely, mint tudjuk, akkor örül, amikor Jean elengedi a feje fölött a farkánál fogva pörgetett jószágot. Jelen esetben az elengedés a dalárda vége, amely szerencsére elkerülhetetlenül bekövetkezett.
Mint tudjuk, Zalatnay művésznő erőst "be van kötve" a FIDESZ csecsén lógó "művészek" klubjába. Konteókra izguló zakkant elmémbe bevillant a gondolat - a tervezett bicsérdi autógyár okán a "nemfideszes" pécsi városvezetés gesztust gyakorolt. S bár tudom, Párizs megért egy misét s a Pécs közeli autógyár is van akkora mutatvány, hogy megérte a "szenvedés" - ám nem láttam a polgármester urat az előadáson. Ha mégis kint lett volna, megkövetem, ám férfiak lévén úgy illett volna, hogy a "Jean macskája" pozíciót a pécsi polgárokkal együtt élvezze Cini társaságában.