Az Európai Unióban nemrég egy olyan döntés született, amely alapjaiban változtathatja meg a migrációs helyzet kezelését. Összeszedtük, hogy mindez mit jelentene a gyakorlatban.

Rétvári Bence, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára csütörtökön Luxemburgban jelentette ki, hogy az Európai Unió –  az uniós belügyminiszterek tanácsa által hozott döntés értelmében – bevezetné a migránsok kötelező szétosztását a tagállamok között. Mint mondta, Magyarország ezt a javaslatot végig ellenezte Lengyelországgal együtt.

Orbán Viktor az EU javaslatát elfogadhatatlannak nevezte az ezzel kapcsolatban közzétett Facebook-posztjában. Úgy vélte, hogy 

„Brüsszel visszaél a hatalmával” és „erővel akarják áttelepíteni Magyarországra a migránsokat”.

Mindennek az az előzménye, hogy 2020-ban az Európai Bizottság bemutatta a Menekültügyi és Migrációs Paktumot, amelyről azóta is zajlanak a tárgyalások, és van jó néhány kényes kérdés, amelyben nincs egyezség. 

A végleges megállapodást a jelenlegi uniós intézményi ciklus végére, 2024 tavaszára terveznék elérni. 

Az Európai Tanács júniusban is tárgyal majd a kérdésről, de az érdemi egyeztetések a magyar kormány szerint már nem a Tanácsban, hanem a tagállamok többségének kizárásával, háttéregyeztetéseken zajlanak. A megtárgyalt javaslatok közt több olyan felvetés is van, amely ellen a kormány határozottan tiltakozik: többek közt kifogásolják, hogy a tagállamokat bizonyos esetekben köteleznék az illegális bevándorlók, menedékkérők befogadására, hogy a határvédelemre költött tagállami pénzt elszámolják-e szolidaritási hozzájárulásként, és hogy lazítanának a határokon folytatott hivatalos eljárásokon.

Gyengülhet az Unió határainak védelme 

Kormányközeli forrásból úgy értesültünk, hogy 

a tárgyalások a kormány célkitűzései szempontjából kedvezőtlen irányba mozdulhatnak el, többek közt azért, mert az Európai Parlament nyomást helyez az uniós döntéshozókra. 

Az Európai Parlament ugyanis továbbra is azt szorgalmazza, hogy legyen kötelező a bevándorlók befogadása, A kormány pedig úgy véli, hogy a javaslatok, melyekről a tárgyalások folynak, nemhogy lassítanák az illegális migrációt, hanem még további ösztönzést is jelenthetnek az embercsempészek számára (miközben a tavalyi évben a hivatalos adatok szerint akkora migrációs hullám érkezett Európába, amire 2015 óta nem volt példa).

A kormány részéről azt is kifogásolják még, hogy a javaslat szerint a határon lefolytatandó eljárások nem garantálhatnák azt, hogy a menedékkérők közül csak a védelemre jogosultak léphessenek be az EU területére. Továbbá azt is nehezményezik, hogy a tervezett határvédelmi rendszerben nem az unió külső keleti határainál, Görögországnál és Bulgáriánál, hanem már csak Magyarországnál folytatnák le a menekültügyi eljárások zömét, ami szintén ösztönzi a bevándorlást.

Úgy látják, hogy e javaslatokat nem azt szolgálják, hogy hatékonyan megállítsák az Unióba irányuló illegális migrációt. Ráadásul a mostani tárgyalásokon a nyugati tagállamokkal szemben

még Közép-Kelet-Európa többi országának segítségére sem számíthat a kormány.

Néhány részletkérdésben a keleti tagállamok álláspontja megegyezett ugyan, de összességében nézve elmaradt a közös érdekérvényesítés. Ennek tudható be, hogy egyedül Magyarország és Lengyelország voltak azok a tagállamok, amelyek mindvégig tiltakoztak a kontinens nyugati feléről érkező javaslatokkal szemben (bár igaz, hogy a csütörtökön történt szavazáson több ország – Málta, Bulgária, Szlovákia, Lettország és Csehország – tartózkodott az Euronews szerint).

Ez lehet a folytatás

Rétvári Bence úgy vélte: a „migránskvóta” (vagyis a kötelező betelepítésekre vonatkozó javaslat) „rendkívül veszélyes”, és a belügyminiszterek tanácsa által hozott döntés azt vetíti előre, hogy

a jövőben jön egy jogalkotási folyamat az Európai Parlament és az Európai Bizottság részvételével. 

Szerinte a csütörtöki döntés lényege az volt, hogy  „Brüsszelben megkeresték azt a testületet”, ahol át lehetett ezt vinni az ügyet egy sima többségi szavazással. Úgy vélte, hogy ehelyett az uniós állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanácsnak kellett volna döntenie (ahol a magyar kormánynak a birtokában lett volna a vétó fegyvere).