Ha valaki meghallgatja Böjte Csabát, a dévai Szent Ferenc Alapítvány vezetőjét, hogyan beszél a nőkről, semmi csodálkozni való nincs azon, hogy az általa vezetett gyerekotthonokban erőszakolják a gyereket, fiúkat és lányokat egyaránt. Eredetileg az Uh.ro portál számolt be arról, ami a magyar sajtóban is megjelent, hogy Böjte az RMDSZ és nőszervezete meghívására, a botrányai ellenére a székelyudvarhelyi Junior étterem teltházas közönség előtt, anyák napja alkalmából beszélt, ahol kifejtette a véleményét és a bölcsességeit a nőkről. Mindezt Isten nevében.

Jó érzékre vall olyan papot hívni a nőkről és az anyákról előadni, akinek felügyelete alatt zavartalanul ütnek-vernek, szexuálisan erőszakolnak gyerekeket, anyák gyermekeit, akiktől elkunyerálták a gyerekeiket, majd egy poklot teremtettek számukra. A közönséget azonban mindez nem zavarta, amin semmi csodálkozni való nincs, miután Böjte nőkről kifejtett véleményét is nagy nevetéssel és őszinte csodálattal fogadta a többnyire nőkből álló erdélyi közönség. Ez arra utalhat, hogy a sok tekintetben elmaradt, befelé forduló erdélyi közösségben hasonló lehet a nőkről a felfogás, mint amit Böjte előadott.

A „Nem a bugyijában kell kezdeni az ismerkedést, hanem a lelkében!” címmel írt beszámoló szerint Böjte azt mondta: „Hát mondom, ilyenek a nők. Ha virágot kapnak turbékolnak. Ha a fejsze fokával kopogtatják a vállukat, akkor sikoltoznak. Nem olyan komplikált a női lélek. (…).” Böjte megfejtette a nők nem komplikált lelkének titkát. Fejsze helyett virág. Ennyit kell tudni a nőkről és a női lélekről. Aztán mondott különbeket is: „Mindig, amikor egy ilyen asszony jön, akkor a kollégáknak elmondom, el kell vinni a fodrászhoz, aludja ki magát, szép ruhákat kell venni a turkálóban, és nagyon hamar megnyugszik, biztonságban érzi magát a nő. Kicsit sírdogál, de tényleg talpra áll.” Mintha egy disznót vagy kecskét talált volna valahol, és arra mondaná el, mit kell csinálni az állattal, hogy megnyugodjon és rendesen egyen.

Böjte szövegeiből süt a nők lenézése, lebecsülése, hogy tárgynak, legjobb esetben állatnak nézi őket, akiket a férfi szelidít virággal. Ennyit kell tudni róluk. Ez az ember tanítja a párkapcsolati szabályokat is, mint elmondta: a párkapcsolatban be kell tartani a szabályokat, ennek érdekében találták ki a Székelyhídon induló Szerelem tanösvényt, melynek 9 állomása Petőfi Sándor és Szendrey Júlia szerelmének stációit követve leképezi azt, hogy egy párnak milyen ismerkedési fázisokon kell átmennie, hogy a gyermekei ne az ő gyermekotthonaiban nőjenek fel a végén. Tegyük hozzá: mert annál nincs rosszabb. Ennek lényege pedig a címben van: „nem a bugyijában kell kezdeni az ismerkedést, hanem a lelkében”. A nőnek is van lelke. Ahol így gondolkodnak, és így beszélnek a nőkről, ahol tárgynak, állatnak nézik őket, ott nem számít, ha megerőszakolnak gyerekeket, mert a gyerek a családi hierarchiában még a nőknél is alsóbb szinten áll. Ha megerőszakolták, akkor úgy járt, volt rá ideje.

Böjte a nála megerőszakolt gyerekeknek azt mondja: „ne hátra nézzél, nem a múltat kell újraélni, hanem a jövőt. Micimackó mondta Malackának, hogy mit nézel hátra? Nem arra megyünk. Tehát, hogy ami megtörtént, azon nem lehet változtatni, de Isten irgalma, kegyelme, segít ezeknek a gyerekeknek talpra állni, újrakezdeni”. Korábban azt mondta az ilyen gyerekekről, akik nem tudnak szabadulni az elszenvedett lelki sérülésektől, hogy „akkor a társadalom előbb-utóbb keresztül lép rajtuk és leírják őket. Fonnyadt alma. Abból pálinkát főznek. De a te életed a te kezedben van, és te kell küzdj. Az a jó, ha az ember megtanul a saját lábán járni”. Az áldozat a hibás, ha nem tud túllépni azon, hogy a kiszolgáltatott helyzetét kihasználva, megfélemlítve, a nevelő, akinek gonbdoskodnia kellett volna róla, megerőszakolja, szexuálisan kihasználja, akkor ő egy fonnyadt alma, akiből pálinkát főznek. Ennél undorítóbb és mocskosabb szöveget „árvaházakat” fenntartó szörnyetegtől még nem hallottunk. Aki így gondolkodik, így beszél, azt azonnal el kellene tiltani a gyerekekkel való foglalkozás minden formájától. De az anyáknapi rendezvény megmutatta, hogy Böjte egységes világképpel rendelkezik, a bántalmazott nőkről és a gyerekekről ugyanúgy vélekedik. Ahol ilyen a vezető, s ahol ez a légkör veszi körül a gyermekotthonokat, ez a felfogás uralkodik a tárgynak tekintett nőkről és a gyerekekről, ott lehet tíz éven át zavartalanul verni és erőszakolni gyerekeket. Az erdélyi beszámolóból kiderül az is, hogy Böjte a bántalmazók tipikus egyede, aki nem az áldozatok, hanem az elkövetők oldalán áll.

Ugyanazt mondja a gyerekek esetében is, amit nőkről szokás mondani, hogy nem igaz, ez nem történt meg, az áldozat hazudik. Böjte még azután is ezt mondja egy olyan lányról, aki videón elmeséli pontosan, hogy mi történt, amikor nem sokkal előbb ítéltek 28 év (!) börtönre egy nevelőt az ő gyerekotthonaiban elkövetett pedofil bűncselekmények miatt. Böjte gyerekotthonaiban történt Románia történetének legsúlyosabb bűncselekmény sorozata. Azon nem csodálkozunk, hogy Böjte ezek után nem mondott le, mert aki így gondolkodik a nőkről és a megerőszakolt gyerekekről, az nem érez semmiféle felelősséget a „fonnyadt almákért”, arról ők maguk tehetnek.

Nem történt semmi, nézzenek előre, mint Micimackó. De azon csodálkozunk, hogy a román állam nem zárta be ezt a szeméttelepet, gyermek koncentrációs táborok hálózatát, és Böjte ellen nem indult eljárás, s nem tiltották el a gyerekekkel való foglalkozástól. Mindebben a leggusztustalanabb, hogy miközben Böjte – állítólag pap létére – semmi együttérzést nem tanúsít a gyerekekkel szemben, még önmagát sajnáltatja, hogy őt támadják, játssza a mártírt, mint aki szívesen át is adná az önkormányzatoknak a gyerekkínzó „otthonait”. Ez is csak hazugság, mert ha ezt valóban így gondolná, akkor lépéseket kellene tennie, hogy mindent átad a román államnak vagy a helyi önkormányzatoknak, de ilyet nem tesz. Sajnáltatja és kéreti magát a legsúlyosabb gyerekbántalmazó bűnöző. Mert nemcsak az felelős, aki tette, hanem az is aki megengedte. Ha elveszítené a gyerekbántalmazó „otthonait”, nyilván a kastélyokkal együtt, amelyekben működnek, akkor elveszítené az ingatlanokat is, az adományokat is, a pénzt is, amivel soha senkinek nem számolt el, a hírnevet és a dicsőséget is, a külföldi utazásokat, a politikai befolyást, a sztárságot. Ezek pedig mindennél fontosabbak, ezért van szükség a gyerekekre, hogy Böjte ezeket megszerezze.

A gyerekek érte vannak, és nem ő van a gyerekekért. Valakinek meg kellene állítani végre ezt a képmutató ámokfutót. Mert Böjte tudott ezekről a visszaélésekről, és nem tett semmit. Eltussolta, eltakarta, mert nem érezte, milyen súlyos bűncselekmények ezek. Hiszen ezek csak gyerekekkel, lányokkal estek meg, a férfiaknak meg ilyen a természetük. Az áldozatok lépjenek túl rajta, ilyen az élet. Majd Isten megsegíti őket, rá ne számítsanak. Éppen ideje lenne, hogy ezt a szélhámos, hazug és mocskos álpapot, a Fidesz „keresztény” sztárját, aki jól kifejezi az orbáni kereszténységet, eltüntetnék a gyerekek mellől és a nyilvánosság elől.

Nincs ennek a gazember álpapnak egyháza? Magyarországon nincs független igazságszolgáltatás, és a Fidesz hamis bálványát nem érheti bántódás. De Romániában ez nem így van. Nem lehet véget vetni ennek a borzalomnak, és hozzáértő, kedves emberek kezébe átadni ezeket a gyerekeket, akiket ez a mocsok ember gyötör a dilettáns és színvonaltalan, borzalmas, dickensi „árvaházaival”? Ahova ráadásul úgy vadásszák a gyerekeket, hogy legyen gyerek Böjte színjátékához. Elveszik a gyerekeket a családjaiktól, utána pedig kínozzák őket. Meddig mehet még ez a felelőtlen és dilettáns, korlátolt őrület?

Via. Amerikai Népszava