A lényeg az, hogy a magyar kormány, ha csak a gazdaság- és költségvetési politikát nézzük, 2025-nek is merész tervekkel vág neki, ahogy 2024-et és előtte 2023-at is így kezdte.

Mindkétszer el is bukott mondjuk. (Igaz, ez semmit nem vesz el annak a várakozásnak az értékéből, hogy majd jövőre.)

De ha csak azt mondjuk, hogy egy-két éve egy helyben toporgunk, nem is mondunk semmit. Ugyanis ha egy kicsit még visszább tekintünk az időben, láthatjuk, hogy száz évvel ezelőtt is pont ott tartottunk, mint most.

„Vannak bizonyos bajok és nehézségek (…) Ezek a bajok azonban el fognak múlni. Én már látom a javulást, amely be fog következni”

– jósolta pontosan száz éve, 1924. december 12-én a parlamentben Bud János akkori pénzügyminiszter.

Arról is beszélt, hogy „Csak egy kis rész látna hasznot” bizonyos, a kormány által nem támogatott gazdaságpolitikai intézkedésből, méghozzá „a spekulánsok rablótábora” (Soros György sajnálatosan még csak mínusz 6 éves volt ekkor), és arról is, hogy „hosszú évek óta ez az első költségvetés, amely minden tekintetben a szigorú költségvetési elv alapján készült”.

Amúgy ez végül be is jött, Bud történelmi sikere volt, hogy az államháztartás pénzügyi egyensúlyát nem egészen két év alatt helyreállította, és az 1920-as évek második felében a költségvetés többször többletet tudott elérni. Igaz, ehhez nem elhanyagolható segítséget jelentett az, hogy

• az ország kaphatott nyugati segítséget (népszövetségi kölcsönt, amit döntően beruházásra fordítottunk), valamint
• 1926-ban az elértéktelenedett koronát pengőre cseréltük.

Most az uniós forrásokat saját magunknak blokkoljuk lényegében, és a kormány egyelőre hallani sem akar az elértéktelenedő forint euróra cseréléséről. De a bajok elmúlását és a javulást, azt most is látjuk, töretlenül.