Akkor ez itt, most, tényleg hogy? Talán vannak, akik még emlékeznek rá, hogy 2014-ben a Magyar Nemzeti Bank 6 alapítványt hozott létre a nyereségéből és tartalékaiból. Amikor számos szakértő felhívta a figyelmet arra, hogy a törvény szerint az MNB a nyereségét köteles a költségbevetésbe befizetni, akkor Matolcsy magabiztosan közölte, hogy a Bank saját maga dönthet nyeresége felhasználásáról, jól lehet az döntően a tartalékok piacra dobásából és árfolyamnyereségből származik. És megindult a szédült ütemű költekezés, nagy értékű ingatlanokat, műtárgyakat vásárolt az MNB és számolatlanul tolta a pénzt a Matolcsy család tagjainak különböző vállalkozásiba. A hat alapítványba első lépésben 260 milliárd forintot nyomott bele az MNB, az alapítványok kuratóriumaiba rokonokat, barátokat, fideszes politikusokat ültettek busás javadalmazásért. Aztán, mivel a média túl sokat kíváncsiskodott, gyorsan hoztak egy törvényt az alapítványok gazdálkodásának titkosításáról és ekkor tudhattuk meg Kósa Lajostól, hogy az alapítványokba kiszervezett vagyon "elvesztette közpénz jellegét". Az így kiszervezett közpénzből jutott Matolcsy fiának Porsche gyűjteményre, New-Yorki luxus lakásra, bútorgyárra, az unokatestvérnek média birodalomra, bank alapításra stb.

Most viszont úgy áll a helyzet, hogy az MNB hatalmas hiányt halmozott fel és amint megtudhattuk, ezt a hiányt a költségvetésből, vagyis a mi adóforintjainkból kell visszapótolni. Tehát Orbán roskadozó jobbkeze szerint, ha nyereség van a mi pénzünkből, akkor az elveszti közpénz jellegét, a veszteséget viszont nekünk, adófizetőknek kell visszafizetni. Nagyjából ez az Orbán rendszer gazdaságfilozófiájának lényege; mi, állampolgárok mindenképpen szívunk, ők viszont mindenképpen jól járnak. Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!