1. hír: Nem tudtak megállapodni az Oroszország elleni szankciók meghosszabbításáról az EU-nagykövetek pénteken, Magyarország blokkolt.
2. hír: Orbán Viktor a reggeli rádióinterjúban elmondta, 7500 milliárd forint hiányzik szerinte az államkasszából Brüsszel miatt.
3. hír: Magyarország tízmilliárd eurót, mintegy 4100 milliárd forintot kér az EU-tól a határkerítés megépítése és fenntartása miatt.
Hogy az első hírnek van-.e köze a másik kettőhöz, azt nyilván mindenki bölcsen el tudja dönteni. Az idő sürget, ha január 31-ig nem lesz egyezség a szankciók hosszabbítására, akkor hatalmas orosz lefoglalt pénzösszeg szabadul fel, és megy alighanem egy perc alatt Moszkvába.
Ehhez teljes egyetértés kell, minden tagállamnak áldását kell adnia a hosszabbításra. Teljes egyetértés. Vajon amikor bármilyen fontos határozatot teljes egyetértéshez szabtak az EU törvényalkotói réges régen, hihette-e bárki is, hogy lesznek majd olyan helyzetek, amikor mégsem olyan könnyű kifejezni azt a nagyon óhajtott európai egységet? Hogy lesz egy olyan kormány, amely zsarolásra használja fel az ilyen helyzeteket?
Hogy lesz egy olyan politikus, aki Európa vezetője akart lenni, de amikor Európa ebből nem kért, akkor Európa kerékkötőjének nevezte ki magát? Gondolhatta-e azt bárki is józan ésszel, hogy lesz olyan ország, amely folyamatosan hatalomban tartja azt az embert, aki saját szövetségi rendszerében a másik kapura játszik?
Európa nyilvánvalóan vérzik, sok sebből vérzik, azért is engedi, hogy egy kis ország tartsa sakkban, egyelőre csak folyamatos kommunikációs sakkban az egész kontinenst. Vajon lesz-e igazi sakk is - és ki kapja végül a mattot?
