Tisztelt Hölgyeim és Uraim a “Tisztelt Házban” és azon kívül!

Ha egy kétkezi munkás elvégzi a dolgát, megkapja a fizetését. Pénzét pedig arra költi, amire csak szeretné. Ezért süt a pék, ezért tanít a tanát, ezért aszfaltoz az útburkoló, ezért fest a festő, ezért főz a szakács. Dolgozik=pénzt kap=elkölti!

Önök a munkások pénzéből élnek, a társadalom az adóforintokból fizeti önöket! Ennek az országnak a lakói és adófizetői az önök igazi munkáltatói. Ők fizetik a politikusok járandóságát, benzinkártyáját, repikeretét, van, akinek még a lakhatását is! Ez rendben is van, hiszen azért vannak a választások, hogy programok alapján valakik elnyerjék a lakosok (választók) bizalmát. A győztes politikusok ezzel nyernek felhatalmazást -többek között- az állami bevételek elosztásához, újraelosztásához.

Nem adtam felhatalmazást arra, hogy a pénzemből (ha mások is így gondolják, akkor az össz-adófizetői bevételekből) -képletesen és a valóságban is- gyűlölettel plakátolják tele az országot. Nem azért fizetek adót, hogy folyamatosan önökről kelljen híreket néznem, hogy az önök egymás iránti mérhetetlen gyűlöletével kelljen akaratlanul is mérgeznem magam. Kis túlzással már egy normális zeneszámot nem tudok úgy meghallgatni az internetes platformokon, hogy előtte ne jöjjön valamilyen gyűlöletkeltő politikai bejátszás… Miért nem finanszírozzák ezt saját zsebből? Miért kellenek ehhez az én adóforintjaim?!

Még több betömött kátyúért, újabb felújított iskoláért és anyagilag jobban megbecsült dolgozókért szívesen fizetek. De miért kell fenntartanom komplett szerkesztőségeket, amelyeknek főleg mások lejáratása a fő profilja?! Miért kell fizetnem újabb és újabb plakátokért, cikkekért, más “kreatív” anyagokért, amelyek mások kárát szolgálják! Miért én fizetem az önök számláját?! Miért nem önök a sajátjukat?!

Csak egy a sok példa közül: ha megjelenik egy lejárató cikk vagy riport, az sokszor az emberek adóforintjaiból fenntartott vagy azzal megtámogatott médiumban jelenik meg. Ezt követi a lejáratott politikus által indított perek sokasága, amit a becsületesen dolgozó emberek áltat a központi költségvetésbe befizetett pénzből működő bíróságok bírálnak el. Az esetleges megítélt kártérítést pedig áttételesen az adófizetők pénzéből fizetik ki! Önöknek szinte semmi vesztenivalójuk nincsen. ÉS EZT -a fentieket- LEHETNE MINT KÁTYÚRA, BÉREMELÉSRE, KÓRHÁZ-, ÉS ISKOLAFELÚJÍTÁSRA KÖLTENI!

Ez pedig csak egy példa, és mennyi van még…atya ég…

Eközben önök sosem fogják megérteni -mert nincs is rá objektív mérőszám-, hogy az emberekben amúgy is meglévő feszültséghez, a vírus miatti folyamatos félelemhez mit tudna hozzátenni egy nyugtató szó… és mit okoz a folyamatos gyűlölet.

Állandóan azt hallom önöktől -minden oldalról- hogy a 2022-es választás “élet-halál kérdése”. Tudják -mint egy háború szemtanúja és túlélője- egyszer szívesen elmesélném önöknek, hogy mi is az élet és a halál kérdése. Számomra amúgy az, hogy tudok-e enni adni a gyermekeimnek, vagy az, hogy meg tudom-e teremteni számukra a békés családi légkört. Finom leszek: önök ehhez itthon, Magyarországon nem tettek túl sokat hozzá…

Állandó kérdés volt bennem, hogy tudok-e jó magyar lenni 12.000 kilométerre a szülőhazámtól?! Ma már tudom a választ: határozottan IGEN! Mert onnan is tudtam segíteni a rászorulókat (a sajátomból), ráadásul békében és nyugalomban sokkal többet és jobban is tudtam alkotni. Békében, Alohában. Aloha magyarul azt jelenti: Isten lehelete…

Volt egy megvalósíthatatlan álmom: az, hogy egy hatalmas repülőgépre felültessem hazám összes polgárát és elvigyem Szrebrenicába, Ruandába vagy Haitire, hogy hazaérve mindenki elkezdje megbecsülni az iható vizet, az ehető kenyeret és az ágyat, amelyen alszik. Ma már Hawaiira is elvinnék mindenkit azzal a bizonyos repülővel, hogy érezhessék az emberek, milyen óriásplakátok és 0/24 politika nélkül élni. ÉLNI egy olyan helyen, ahol a politikus szinte pék, asztalos, tanár és bányász.

Még egyszer mondom: a pék, az asztalos a tanár és a bolti eladó a saját pénzét költi. Önök, politikusok -pártállásra tekintet nélkül- pedig az enyémet! Meg a pékét, a tanárét, az asztalosét és a bolti eladóét.

Csak a saját nevemben beszélhetek: én NEM ADTAM FELHATALMAZÁST önöknek arra, hogy adóforintjaimat gyűlöletre költsék.

Barátsággal: Vujity Tvrtko