Ez a 6 dolog olyan életigazság, ami nagy valószínűséggel mindannyiunkra vonatkozni fog, ha nem figyelünk eléggé oda arra, hogy teljes életet éljünk.
Bárcsak ne dolgoztam volna olyan sokat!
Ezt minden férfi beteg elmondta. A napi hajtás miatt nem jutott idő sem a gyerekeikre, sem a feleségükre. A nők szintén beszámolnak erről, pedig a legtöbbjük idősebb generációhoz tartozott, amelynek tagjai még nem voltak kenyérkeresők.
Bárcsak lett volna bátorságom kimutatni az érzéseimet!
Sok ember elnyomta magában az érzéseit, hogy ne bonyolódjon konfliktusba másokkal. Óvatoskodásuk eredményeként középszerű életre rendezkedtek be, és soha nem váltak azzá, akivé válhattak volna. Sőt, sok betegséget a visszafojtott keserűség és a neheztelés válthatott ki.
Bárcsak lett volna bátorságom a saját életemet élni, és nem azt, amit mások elvártak tőlem!
Ezt sajnálták a legtöbben. Amikor az emberek észreveszik, hogy mindjárt vége az életüknek, és elfogultság nélkül tekintenek vissza rá, akkor könnyen meglátják, hány álom maradt megvalósulatlanul. A legtöbb ember még az álmai felét sem valósította meg. Azzal a tudattal kellett meghalniuk, hogy mindezért csak magukat okolhatják, mert nem küzdöttek értük elég kitartóan.
Bárcsak szorosabb kapcsolatot ápoltam volna a barátaimmal!
Sok haldokló csak az utolsó hetekben döbbent rá, mekkora érték lenne egy-egy elúszni hagyott régi barátság. Sokan mélyen megbánták, hogy nem adták meg a kellő időt és odafigyelést, amit a barátság megérdemelt volna.
Bárcsak hagytam volna, hogy boldogabb legyek!
Meglepően sokan nem jöttek rá életük végéig, hogy a boldogság megélése a saját döntésükön múlik. Ehelyett beragadtan követték a régi szokásaikat, nem próbáltak ki új dolgokat, és nem engedték meg maguknak, hogy nagykanállal habzsolják az életet. Bárcsak ne halmoztam volna az anyagi javakat! Nagyon igaz a mondás, miszerint nem vihetsz semmit magaddal, ha elmész. Erre azonban a legtöbb ember a halálos ágyán jön rá, valamint arra is, hogy az élmények és a megélt emlékek azok, amik még az utolsó pillanatokban is velünk maradnak.
Ki mit gondol ezekről?
